(Azoknak, akik szeretik a képeket, dedikálva, vagy anélkül, ajánlom figyelmükbe a Prints oldalt Cat Neverwear.net-jén - a Molly Crabapple Desert Wind poszterek November 1-jétől drágábbak lesznek).
...
Ma reggel interjút adtam egy riporternek a The Simpsons -zal kapcsolatban. Jó és egyben furcsa volt beszélni róla. Íme egy kép rólam és a tojás salátáról. Örülök a tojás salátának? Boldognak nézek ki? Miért The Book Job a címe ennek a Simpsons epizódnak? Miért írtam három blogbejegyzést az elmúlt 12 órában két heti kihagyás után? Miért mondtam a WhoSay-en a tojás salátára, hogy az tonhal saláta? A színe miatt?
Még mindig azon mosolygok, hogy mostmár második éve találom magam az Astrid Lindgren Díj hosszú listáján.
Ez a lista nagyon hosszú, tele csodálatos emberekkel, akik jó és befolyásos dolgokat csinálnak a gyermek irodalom és a műveltség területén szerte a világon - írók, illusztrátorok, mesemondók, és a múveltség promótálói: 184 jelölt 66 országból.
A The Guardian azt kérdezte, hogy hogyan vélekedem erről. Írtam nekik választ, de mivel a telefonomról írtam, ami térerő híján nem küldte el az üzenetet, ígyhét nem voltam benne a cikkükben.
Arra gondoltam, hogy feltöltöm ide. Mert komolyan gondoltam és gondolom is a tartalmát.
Ez a második évem az Astrid Lindgren hosszúlistáján, és egy érdekes egyvelegét érzem az örömnek, hogy ki lettem választva, illetve a megtiszteltetésnek, hogy ilyen társaságban lehetek. Úgyanannyira boldoggá tesz, mint tavaly.
Tavaly Shaun Tan nyert, és azt gondolom, hogy a legjobb helyre került a díj. Mivel a listán 184 név szerepel, ezért kevésbé érzem, hogy egy díjért versengek; inkább olyan, mintha egy olyan klub tagja lennék, amely a helyesen cselekszik.
A gyerek regények nem a pénzést íródnak. Inkább azért tesszük, mert amit a gyerekek olvasnak, megtanulnak, látnak és megértenek, az megváltoztatja és formálja őket, akik a jövőt alakítják. Ők alkotják majd a világot amelyben találjuk magunkat, a világot, amely akkor is itt lesz, amikor mi már tova vándoroltunk.
Ez nagyon prédikálósan hangzik (és ez több is mint egy idézhető mondatocska amit kértetek) de ez így igaz. Fontos dolgokat szeretnék elmondani a gyerekeknek és azt szeretném, ha szeretnék a történeteket és az olvasást és a felfedezést. Azt szeretném, hogy bátrak legyenek és bölcsek. Ígyhát írok nekik.
Nagyon le vagyok maradva a blogolással. Részben azért, mert elkezdtem a Tumblr-rel játszani (http://neil-gaiman.tumblr.com/), ami nagyon jó móka, mert új és csilli-villi és mert nagyon könnyűvé tesz olyan dolgokat, amiket nehéz megtenni a Bloggeren. Részben meg azért is szívódtam fel egy időre, mert rengeteg mindent csináltam. Többek között Amandával voltam a nővérénél Santa Fe-ben, ahol is Amanda unokaöccsének, Ronannek lehettem a nagybácsija, aki Neil bácsinak hívott eleinte, majd átváltott Neilgaiman-re és amikor utoljára láttam, akkor ellenállt Amanda minden próbálkozásának, hogy Neilgaiman bácsinak hívjon.
Tegnap elmentem megnézni a Chippewa Valley Roller Lányokat játszani. (Harbor City-ben játszottak Duluthben, és ahol tisztességesen veszítettek) Az asszisztensem, Lorraine Quiche Me Deadly-ként korizik velük, habár tegnap nem korizott, inkább szervezkedett... nos, ahogy én láttam, mindent ő szervezett meg. Lojo Russo játszott a szünetben például. A játszma után Lorraine odavitt a csapattársaihoz és bemutatott nekik.
Fotó: Ctein.
Végül meggyőzte őket, hogy adjanak vissza neki.
...
Jó.
Itthon vagyok, befejezgetem a dolgaimat és keszülődöm a San diegoi World Fantasy konvencióra, majd az ezt követő nyugati parti Egy este Neillel és Amandával turnéra.
Október 31-én Amanda lesz a zenész-vendég (egy kicsi és varázs szupercsapatot alakít ezen alkalomból), amig én Craig Fergusonnal beszélgetek a vendégeként. Azt reméltem, hogy szeruek neki egy MacSween vegetáriánus haggiszt. Zooey Deschanel lesz a másik vendég. Jó lesz.
A Late Late Show stúdiójából pedig Wilshire Ebell-be megyünk hangpróbára, majd az első "Egy este Neil Gaimannel és Amanda Palmerrel" showra.
(Amint ezt gépelem, még mindig kaphattóak jegyek a Los angelesi showra - talán azért, mert Halloweenkor van és az emberek sokszor elfoglaltak aznap. A két San francisco-i, a portlandi és a vancouveri show-ra a jegyek azonnal elkeltek. A November 9-i seattle-i showra még van néhány jegy.)
Erről jut eszembe...
Egy évvel ezelőtt a repülőn jutott eszembe, hogy kéne hogy legyen a Halloween-nek egy ijesztő könyv-ajándékozó része és ekkor írtam ezt itt a blogon:
Tegnap éjjel hazafelé repültem és arra gondoltam, hogy
Nincs elég olyan tradició, amely könyv-ajándékozással kapcsolatos.
Van Köny Világnapja, ami a Don Quixote/Cervantes Szülinapja/Spanyolország Szent György napjából fejlődött ki, amikor is rózsákat és könyveket ajándékoznak. De tényleg, több instant hagyományra van szükség, amely könyv ajándékozással kapcsolatos. Olyasmi, ami az egész világon elterjedhet.
És ekkor arra gondoltam, hogy
Halloween a jövő hétvégén van...
Ígyhát:
Azt indítványozom, hogy Halloween-kor vagy Halloween hetében adjunk egymásnak félelmetes könyveket. Gyerekeknek olyanokat, amelyek tetszhetnek nekik és amelyekkel meg tudnak bírkózni. Felnőtteknek olyan félelmetes könyveket adjunk, amelyeket élvezhetnek.
Azt indítványozom, hogy az olyan írók által létrehozott történetek, mint John Bellairs, Stephen King, Arthur Machen, Ramsey Campbell, M R James, Lisa Tuttle, Peter Straub, Daphne Du Maurier, Clive Barker és még további sok száz másik cseréljen gazdát -- új könyvek, régiek, használtak, közismertek és ismeretlenek. Adjatok ajándékba ijesztő könyvet Halloweenre. Borzongassátok meg az embereket.
Ajándékozzatok ijesztő könyvet.
Ha nem tudjátok milyen könyvek is kaphatóak vagy mi lenne megfelelő az ajándékozottnak, akkor beszéljetek egy konyvesboltossal. Legtöbbjük imád segíteni. (azok akik nem általában nem sokáig maradnak könyvesboltosok.) Beszéljetek könyvtárosokkal. (Ne vegyétek tervbe, hogy az ő könyveiket ajándékozzátok oda valakinek, hacsaknem épp kiárusítanak.)
Ennyi. Ez az ötletem.
Ijesztő könyv. Hallowe'en.
Ki tart velem?
Neil
(És azok, akik tiltakoznak, mondván, hogy nincs szükség kifogásra, hogy az ember könyvet ajándékozzon, hiszen ők mindig ezt teszik és olyan természetes ez mint a lélegzés -- ez csodálatos és örülök. Gondoljatok úgy erre, mint egy lehetőségre, hogy olyan embereknek adhattok könyvet, akiknek normál esetben nem adnátok könyvet vagy, hogy olyan műveket kaphattok, amiket máskülönben nem olvasnátok el.)
A Web Goblin, Dan Guy, illetve a korábbi Web Manó, Olga Nunes segítségével létrehoztuk az All Hallows Read weboldalt: at http://www.allhallowsread.com/. (A fesztivál a Twitteren lett elnevezve)
Egy pár hónappal ezelőtt felhívtam Elise Howard-ot, aki a Harper Children's-nél dolgozik. Elsie a szerkesztőm három évtizede. Elmeséltem neki az öltetet és nagyon tetszett neki. Felajánlotta, hogy kinyomtat egy posztert az All Hallow's Read poszter verseny nyertes művének
Művészek: Lépjetek be az All Hallow’s Read poszter versenyébe, és a nyertes dizájn lehet a hivatalos All Hallow’s Read posztere 2012-ben.
Az eredeti beadványok All Hallow’s Read hírének elterjedését kell szolgálják és a programban való részvételre kell buzdítaniuk. A nyertes poszter dizájn-t bejelentjük és bemutatjuk az AllHallowsRead.com-on és korlátozott számban kinyomtatjuk és eljuttatjuk a programban résztvevő könyvesboltoknak 2012-ben (a nyomtatást és a szétosztást a HarperCollinsPublishers szponzorálja).
Szerintem a poszter ötlet csodálatos és nagyon izgatott lettem, amikor kiderült, hogy szponzorálják. Ekkor kaptam még egy levelet Elisetől, amelyben leírta azt a még mókásabb tervet, amivel kedden fognak előrukkolni a New yorkiaknak...
Szia, Neil.
Mindenki a fedélzeten van a Harpernél az All Hallow’s Read-del és a mi nagy könyv ajándékozási akciónkkal kapcsolatban, amely október 25-én lesz. Amellett, hogy az AHR könyv ajándékozásában való részvételre bátorítjuk az olvasókat és a Twitteren beszámulunk arról, hogy haladnak, elrejtünk hatvan Harper könyvet különféle korosztályú olvasóknal szerte New Yorkban. A szerencsés olvasók rálelhetnek a The Graveyard Book-ra, a Coraline-ra, Patrick Carmen Dark Eden-jére, Rachel McNeil Possess-jére, Alvin Schwartz Scary Stories-jára, valamint Lisa Brown Vampire Boy’s Good Night-jára.
Készítünk egy letölthető matricát mindenkinek, aki részt vesz az All Hallow’s Read könyv ajándékozási akciójában, amelyet ki tudnak nyomtatni, és így a könyv-megtalálók is be tudnak csatlakozni a misszióba.
Egész nap beszámolunk aTwitterünkön és a Facebook oldalunkon arról, hogy halad a könyv ajándékozási projekt. Keresd a kedvenc Harpereseidet az #AllHallowsRead beszélgetőpanelen Október 25-én! Elise
Az All Hallows Read-nek van saját fórumja, ahol a résztvevől ötleteket, tippeket cserélhetnek, illetve hasznos módszereket találhatnak ki a félelmetek könyvek ajándékozására.
...
Olyan, mintha vége lenne egy évtizednek. Tíz évvel ezelőtt felnptt író voltam, aki épp készlt kiadni egy Coraline című könyvet, az első nagykiadó által kiadott gyerek könyvemet. Két szerkesztőm volt, Az Sarah Odedina a Bloomsbury-nél az Egyesült Királyságban és Elise Howard a Harper Children-nál az USA-ban. Ők a két legügyesebb szerkesztő, akit egy író csak kívánhat. Biztonságban és nyugalomban éreztem magam velük. Mindig tanácsot adtak, de sosem utasítottak semmire; íróként támogattak. Nyugodtak voltak még akor is, amikor minden joguk meg lett volna hogy megkérdezzék, hogy hol van az a könyv, amit írnom kellett. Egyikük az Atlanti Óceán egyik oldalán, a másik a másikon.
Szerettem volna elbúcsúzni tőlük itt és megköszönni mind azért, amit tettek. az íróik nagyon szerencsések lesznek és nagyon hiányoznak majd nekem.
...
Szia Neil,
Túl hosszú lenne ezt elmondani Twitteren. Azon tűnődtem, hogy Ön tud-e Mark Oshiro "Mark Olvas" projektjéről és arról, hogy jelelnleg az Amerikai Isteneknél tart (már majdnem befejezte)?
A "Mark Olvas" "Mark Twilight-ot olvas"-ként kezdődött és viccnek indult. Viszont amikor a Harry Potterről kezdett el hasonló stílusban blogolni, Mark rájött, valójában tetszett neki a sorozat és nem gúnyolta tovább - most pedig olyan könyvekről ír, amelyeket remél, hogy élvezni fog és komolyan vesz- fejezetenként ír kritikát/reakciót és megpróbál teljesen spoiler mentesen olvasni. A blogot szó szerint mi9lliószor látogatták már meg és több százezer követője van.
Tudom, hogy Ön nem említhet meg mindenkit, aki az Ön egyik könyvének olvasói projektjén dolgozik és gondolom már mindent hallott, amit hallani lehetett, de az igazi oka annak, hogy Markról írok Önnek, az az, hogy valami különöset mondott a mai kritikában (18. fejezet)
"ez az Amerikai Istenek egyik bája. Technikailag talán ez egy fantasy regény, de ritkán érződik fantasztikusnak. Inkább olyan, mint a legjobb történelem óra, amit bárki is kívánhatna, vagy talán egy tábortűz mellezz olvasott történet tele őszinteségges és szeretettel, vagy talán egy mese, amely évszázadok óta jár kézről kézre. Megnyugtató, még akkor is, ha néhol felkavaró. Azon vettem észre magam, hogy azt gondolom, hogy ez az érzés az irántam való tiszteletből lett megosztva velem. Nem gyakran érzek így egy könyv íránt; olyan, mintha Gaiman egy közeli barát lenne, aki bízik benned, ígyhát gesztusként úgy véli, hogy te egy rendes ember vagy és hogy biztonsággal állíthatja, hogy megérdemled."
Csupán arra gondoltam, hogy ez egy nagyon szép megnyilvánulás volt Önről és hogy tudnia kéne róla.
Elméztem Mark Reads-hez és igazán lenyűgözött. Jó móka volt íróként figyelni egy olvasót amint a reakcióiról ír. Volt néhány nagyon okos ember a kommentálók között. (Itt tudjátok követni, amint Mark az Amerikai Isteneket olvassa: http://markreads.net/reviews/category/american-gods/)
...
Végül, két dolog: Lemony Snicket pénzről és tortáról ír az Occupy Writers-ön, és Elvis Costello az egyik kedvenc dalomat énekli az eslő albumáról a My Aim Is True-ról, de angyalok helyett szörnyekkel és two-val, shoe helyett.
Nos, íme a folytatás. Ezzel mondunk köszönetet nektek. Claudia Gonson vette fel pár nappal ezelőtt egy bevásárlóközpontban a massachusetts-i Cambridge-ben. Egy kicsit visszhangos.
... A http://superpunch.blogspot.com/2011/10/art-inspired-by-neil-gaimans-american.html oldalonaz Amerikai Istenek ihlette művek fantasztikus választékátból böngészhettek. Van itt mindenféle műfaj és mindenféle művészeti stílus. Íme az egyik kedvencem ami a Zoryát, illetve Árnyékot és Czernobogot ábrázolja, amint dámáznak.
... Íme egy bámulatos video az Evelyn Evelyn "Have you Seen my Sister Evelyn?" dalról
Azért, mert valami szépet írtam erről a számról a blogon és kaptam egy "köszönöm, hogy szépeket mondtál a számunkról" emailt Amanda Palmertől, amely később levelezésbe csapott át, majd beleegyeztem, hogy írok néhány történetet a Killed Amanda Palmer könyvbe, egy évre rá elkezdődött a jelenlegi kapcsolatunk kiformálódása. Visszakerestem a linket és rájöttem, hogy ez az Evelyn Evelyn "Elephant Elephant" című száma amiről szépeket írtam. Ez azt is bizonyítja, mily esendő a memória.
De ez akkor is egy csodálatosan gyönyörű videó.
...
Szeretnétek ebédelni velem LA-ben vagy amikor úton vagyok? Vagy inkább Frank Miller-rel és a szerkesztőjével, Bob Schreck-kel ebédelnétek? Vagy szeretnétek, hogy a korábbi DC Comics kiadó, Paul Levitz átnézné a portfóliótokat és elmesélni, hogy hogyan lehet betörni a képregénypiacra? Vagy szeretnétek, hogy Frank csendben rajzoljon egy képeslapot nektek? Vagy hogy én rajzoljak nektek valamit? (Franké szebb lesz).
Mindez és még egy eszméletlen hosszú listányi dolog lehetséges. Részletek és a lista: http://cbldf.org/homepage/be-counted/ Az adományok magasak, de jótékonyságnak számítanak, s így le lehet vonni őket az adóból.
És ha nem szeretnétek semelyik drágább opciót választani (vagy nem engedhetitek meg magatoknak), akkor még mindig lehettek CBLDF tagok: http://cbldf.org/contribute/membership/. Az éves tagsági díj $25-nál kezdődik, amiért kaptok egy Green Lantern tagsági kártyát. De nem kaptok erő gyűrűt.
Itthon vagyok. az előző 10 napban a Grand Guignol színdarabon dolgoztam Stephin Merritt-tel és Steven Bogart rendezővel, illetve néhány csodás és lelkes fiatal színésszel.
Ennyire lelkesek voltak: a 10 perces szünetben (ami előtt már egész nap dolgoztak) megkérdeztem őket, hogy lenne-e kedvük zombinak lenni vagy gyilkolászni egymást, mialatt én az All Hallow's Read-ről beszélek és mindegyiküknek volt, úgyhogy lelkesen gyilkolászták egymást.
Jó. Itthon vagyok egy Maddyvel, akinek elment a hangja. Nagyon cuki. Halkan suttogva beszél, én meg citromos mézes italt készítek neki. Mialatt ezen sorokat gépelem, Maddy hegedű játékűt hallgatom. Csodás indián nyár van - napos, meleg ősz, gyönyörű levelek. Az minden kétség nélkül Október ül a trónon.
Rengeteg szupe ritka dologról van szó - mint például 3 oldalnyi Marc Hempel rajz a Sandman: The Kindly Ones-ból.
Kitty azt is megtudta, hogy még 2000-ben, Trevor vett egy doboznyit az eredeti Craig Thompson Last Angel Tour posztert az CBLDF-től. Ezek már rég elfogytak a CBLDF weboldalon és sehol sem lehet már őket kapni. Kitty azonnal megvette őket Trevortól és hamarosan felteszi őket a Neverwear-re. (Van egy a kép Trevor-ról, amint feltart egyet a weboldal nyitólapján, habár még nem eladóak.)
Találtam a neten egy képet az egyikról. Így néznek ki:
...
Az Egyesült Királysági Írók Szövetsége fel szeretné hívni a figyelmet a BBC novellák támogatásának csökkentésére.
Imádom a novellákat. Rajtuk nőttem fel és a történetek, amely oly nagy hatással voltak rám, a DNS-embe kódolták magukat. Shirley Jackson "One Ordinary Day With Peanuts"-ja és a "The Lottery". Saki "Sredni Vashtar"-ja. WW Jacobs-tól a "The Monkey's Paw". Kipling "The Gardener"-je. Halomnyi van belőlük és szerelem elejétől a végéig mind.
Egy írónak ez olyan butácska szerelem. Regényeket kéne írni. Ha szerencséd van, a novellák egy jó vacsora elkelnek (és a magazinok és antológiák melyek régebben megvették őket már lassan feledésbe merülnek, vagy már teljesen eltűntek). Amikor újra nyomtatásba kerülnek már a taxira sem elegendő a pénzt amit kapunk érte, hogy eljussunk a vacsorára. Szerencsés vagyok, mert a novelláim gyűjteménye jól fogy, novellás kötet mivoltához képest. De akkor is, csak töredéke annak amennyi regényemet veszik.
De a novellák nyújtják a legnagyobb segítséget a fiatal íróknak a mesterség elsajátításához: kipróbálhatnak különböző hangvételeket és technikákat, kísérletezheznek és tanulhatnak. A novellák egyben csodásak a tapasztaltabb íróknak, amikor van egy olyan ötletük, amiről tudják, hogy nem töltenének ki egy regényt terjedelemben. Egy egyszerű, elegáns dolog, amit el kell mesélni. Az emberek szeretnek novellákat olvasni és hallgatni.
A Radio 4 évekig támogatta a novellákat. A tíz perces novellák profi módon olvasva mind a fiatal, mind a tapasztaltabb íróknak megadja a lehetőséget, hogy szakszerűeneladhassák őket. Elárulom, hogy pár évvel ezelőtt írtam nekik egy novellát "Jeruzsálem" címmel, illetve a Radio 4-en sugárzott novellák hallgatásával nőttem fel, azon álmodozva, hogy egyszer majd az én történetemet olvassák fel.
Manapság csökken a novellák támogatása az állomáson. Az erre figyelem felhívó Tweetathon-t talán produkál szuper történeteken, talán nem (az elkövetkező őt hét minden szerdáján, az Írók Szövetségével karöltve; az írók twitteren kiírján egy történet első sorát és a többi twitter felhasználó hozzáadja a következő négy mondatot hogy összehozzanak egy 670 karakterből álló novellát). Ha sok ember egy dolgon jártatja az eszét, az általában kíváló hír gyűjteményeket és kommentátorokat hoz létre, nem pedig jó művészetet.
Abban reménykedem, hogy ez majd emlékezteti az embereket, hogy mennyi örömet szereznek a novellák az olvasóknal és a hallgatókank és hogy mennyit tanulunk az írásukból. Ha létrehozunk egy másik "The Monkey's Paw"-t akkor az lesz a ráadás.
Egyesült Királysági idő szerint szerdán reggel 11-kor és este 6-kor az Írók Szövetsége felteszi az egyik novellám első sorát a twitterjükre,@Soc_of_Authors, és azt szeretnék, hogy ti folytassátok. Két különböző történet lesz. (én sem tudom melyikeket használják majd fel -- adtam nekik rengeteg választási lehetőséget.)
Amikor utoljára találkoztunk, akkor épp a A LITTLE GOLD BOOK OF GHASTLY STUFF-ot korrektúráztam. Kész lett és elküldték a nyomdába. Mivel túl sokan rendeltek belőle, többen a vártnál, miközben én csak a limitált kiadáshoz elegendó lapot írtam alá, a kiadók Tom és Elizabeth Monteleone megkérdezték, hogy nyomtathatnának-e tőbb könyet hogy kielégítsék azon emberek ígényét akik leadták a rendelést...
Úgyhogy igent mondtam.
Ami azt jelenti, higy most még rendelhettek a A LITTLE GOLD BOOK OF GHASTLY STUFF dedikálatlan példányáiból. Ez történetek, versek, kritikák, beszédek és bevezetők gyűjteménye, melyeket én írtam. Körülbelül 25,000 szóból álll, egy Gahan Wilson borítóval, amely engem ábrázol, amint megtámadnak a rondák.
Megemlítettem ezt a Twitteren, mire sok furcsa utálkozó levél özönét zúdították rám. Íme egy udvarias példány:
Sosem hittem volna, hogy ezt nekem kell majd elmondanom Önnek, de a gyermekeim és számos barátom igazán nagyot csalódtak Önben. Nem hiszem el, hogy Ön cserbenhagyná a Sandman rejongókat azáltal, hogy engedi, hogy a DC/Warner Bros kizárólag a Kindle.ön adja ki az Ön könyveit és nem pedig minden e-olvasón.
nagyon izgatott voltam amikor meghallottam, hogy a Sandman kijön e-könyként, de összetört a szívem, amikor bejelentették, hogy a gyerekeim és az én e-olvasóinkon nem lesz rajta.
Köszönöm.
Azon tűnődöm, hogy az emberek miért feltételezik, hogy nekem, Alan Moore-nak vagy Frank Millernek bármi bele szólásunk is lenne a DC Comics's marketing döntéseibe. Azt hiszik, hogy valaki a DC-nél felhív minket és az engedélyünket kéri az ilyesféle üzletek meghozatala előtt, vagy higy bármiféle hatalmunk lenne ezt megakadályozni? Amikor először hallottam erről az exkluzivitásról, akkor annyiról tudtam, hogy Barnes and Noble dolgozóknak le kell venniük 100 képregényt a polcokról.
Szerintem elég nyilvánvaló, hogy miért csinálja ezt a Barnes and Noble. Azért, hogy megfélelmitsék a többi kiadót, hogy és tisztázzák, hogy nem tolerálnak semmiféle exkluzivitást az Amazonnal. De a Borders halálát követően, Amerika egyetlen hatalmas tégla és malter üzletláncaként nagyon könnyű visszaélni a Barnes and Noble pozíciójával. Remélem, hogy ez tárgyaló taktika, mert máskülönben rosszat tesz a digitális és egyéb formátumú választéknak szerte a világon. (Reklámozta a Fire-t, reklámozta, hogy a DC alap képregényei ott kaphatóak, illetve reklámozta azt, hogy már nincsenek többé a Barnes and Nobles-ban, oly módon, hogy ez az Amazon-t bizonyára a legboldogabb céggé teszi ma reggel.)
Ennek a jó oldala, hogy remélem ez azt jelenti, hogy a helyi képregényboltok (http://comicshoplocator.com/ for your nearest) feltöltik a raktáraikat belőlük és több példányt adnak el abból a 100 képregényből, amik a listán szerepelnek.
Ha bármi több újsággal szolgálhatok ezügyben, akkor írok majd róluk. Máskülönben csak várok és visszaemlékezem arra, hogy milyen sokáig tartott és milyen sok erőfeszítésbe került, hogy a könyvesboltokba kerülhessenek ezek a könyvek; és azon szomorkodom, hogy most már nincsenek ott és tudom, hogy ez nem az ott dolgozók hibája, akik levették őket a polcról (vagy akiknek el kell magyarázni a vásárlóknak, hogy nem árulják már őket, de megrendelhetőek a Barnes and Noble honlapról).
Mot épp Bostonban vagyok, valójában Cambridge-ben, aholis dolgozom. Steven Bogart rendezővel, egy csodálatos fiatal színészekből álló csapattal és Stephin Merritt-tel egy színházi előadást hozunk létre a Grand Guignol-ról, a párizsi horror színházról, amely a 20. század korai éveiben játszódik. Egy templom alagsorában vagyunk és egy kicsit aggódom hogy kihallatszanak az utcára a sikolyok és üvöltések, illetve a hangok amint az emberek megtörnek kínzások közepette adnak ki. De ha így is van, akkor sem tűnik úgy, mintha bátkit zavarna.
Egy filmkészítő, Jessica Fox felveszi a készülődésünket. Egy pár nappal ezelőtt egy közelben lévő temetőbe mentünk és felvettünk az All Hallow's Read promóciós videóját. (Hogy mi is az? itt mindent megtudhattok: http://www.allhallowsread.com/) Imádom a színészeket. Ők azok, akik boldogan feláldozzák a 10 percnyi szünetüket azért, hogy meggyilkolásszák egymást egy temetőben valaki más klipjének a hátterében.
Tegnap reggel Amandát és engem meghívtak a Museum of Fine Arts (Szépművészeti Múzeum) DEGAS ÉS A MEZTELENSÉG kiállítására. Amanda adta a hangját a hangos tárlatvezetéshez, amelyet iPhone-okon lehet meghallgatni a kiállításon barangolva. Ez azért esett így, mert a) Amandának gyönyörű a beszédhangja b) mert tapasztolatból tud beszélni a meztelenségről. Magán tárlatvezetésben volt részünk. Amanda hozott magával krétát és papírt mert adódott egy ötlete.
"Arra gondolotam, hogy levetkőznék a meztelen alakokat ábrázoló Degas képek előtt és Neil pedig lerajzolna" - mondta Amanda a múzeumosoknak a tárlatvezetés kezdetekor.
Megtárgyalták és úgy döntöttek, hogy ezzel nincs semmi baj egész addig, ameddig a biztonsági kamerák ki vannak kapcsolva. Majd ezután rájöttek, hogy ezt nem tudják megtenni, úgyhogy egy ideküldtek, hogy aggasson kávés pharakat a biztonsági kamerák lencséjére abban a bizonyos teremben. És én megrajzoltam a meztelen Amandát krétával 10 perc alatt. Ezután taxiba ültem és átmentem a WBUR Boston-ba, hogy felvegyem az anyagot, amit a THIS AMERICAN LIFE-nak készítek a Kalandokról és hogy miért nincs ilyenekben részem.
Ira Glass volt a vonal másik végén. Bemutatkozott. "Milyen volt a napod?" -kérdezte. Elmondtam neki. Egy pillanatra elnémult. "Te most hazudsz?" -kérdezte, mire én azt válaszoltam, hogy nem.
Csendes, szürke szombat van. Mindenki elment valamit csinálni: csak én vagyok itthon meg a kutyák. t
Csütörtökön átjött Sharon és Bill Stiteler came over. Megnéztük a méhkasokat és megetettük a őket. Jelenleg 6 méhkasunk van - két olasz (fantasztikusan teljesítenek mindenki máséhoz képest a késői kezdés és pocsék és után), két Carniolan (jól vannak) és két orosz méhkas (az egyik lehet hogy nem él túl még gey enyhe telet sem, a másiknak elég szilárd esélyei vannak). Visszajöttünk a házba.
Sharon Stiteler érdekes hangokat kezdett hallatni. Normál esetben, amikor Sharon ezt teszi, az azt jelenti, hogy valami izgalamasat vett észre, amely általában madarakhoz köthető.
És ez így is volt.
Egy sólyom leszedett egy piros hasú fakopáncsot az egyik madáretetőmről és a ház előtt eszegette.
Íme a fotó, melyet a sólyomról készítettem. Sharon az egész történetet elmeséli a blogján sok -sok képpel és magyarázattal többek között, illetve azt is leírja, hogy honnan tudtam, hogy a sólyom egy hölgyemény volt: http://www.birdchick.com/wp/2011/09/merlin-vs-red-bellied-woodpecker/
Tegnap úgy döntöttem, hogy kihozok egy kis méhviaszt a garázsban lévő húsleveses vödrökből. Harmadik vagy negyedik nekifutásra sikerült is rájönnöm, hogy hogy is kell ezt csinálni, de most van egy pités tepsinyi tiszta, tökéletes, vaj-sárga méhviaszom és legközelebb már tudni fogom, hogy hogyan kell ezt rendesen megoldani.
Persze, fogalmam sincs mit csináljak a viasszal. De legalább nem lesz kidobva.
Ma korrektúrázom. Hamarosan megjelenik a Borderland Press The Little Gold Book Of Ghastly Stuff -ja és tegnap éjjel küldték át a pdf file-okat emailen. Nagyon édes kis gyűjtemény, majdnem teljesen a múlt évtizedből: két vers, négy történet (benne a legelső alkalommal nyomtatásban a teljes változata a legelső publikált novellámnak, a "Featherquest"-nek, amely 1984-ben jelent meg, félbevágva és soha többé nem kiadva. De ne tessék annyira izgatottnak lenni: nem valami jó), két maradék, négy cikk, egy pár beszéd, néhány könyv kritika meg ilyesmik. Múlt héten dedikáltam 500 limitált példányt. Ezután a Borderlands rájött, hogy túl sokan rendeltek dedikált példányt és megkértek, hogy beleegyeznék-e túllépjék a péládnyszámot és eladjanak néhány dedikálatlan, számozatlan példányt hogy boldoggá tegyék azokat, akik rendeltek belőle, és én igent mondtam.
A dedikálatlan példányok még nem fogytak el, habár valószínűleg nagyon hamar el fognak kelni miután ezt a blogot feltöltöm. Ebz csak egyszer lesz kiadva, úgyhogy ha szeretnétek egy példányt, akkor irány a http://www.borderlandspress.com/littlegold.html és rendeljetek egyet most. Egész bizarr, hogy többe kerül elpostázni külföldre, mint a könyv maga (négyszer annyi, ha Fedex-szel szeretnétek elküldetni külföldre). Nem szeretek korrektúrázni.
Pedig most folytatnom kell.
De mielőtt ezt tenném, íme egy Bill Stiteler film rólam, amit lerázom a méheket a mézről Csütörtökön.
És most be kell csuknom az internetes ablakokat, úgyhogy.... Íme egy link az Írók Társasága honlapjához, amely elmagyarázza, hogy mi is az a novella tweet dolog amin épp ügyködnek, amiben én is részt veszek: http://www.societyofauthors.org/soa-news/society-authors-launch-short-story-tweet-thon-soatale. Írtam valamit, ami egy blog bejegyzés kellett volna legyen itt, a Guardian-nek és lelkiismeret furdalásom lett miatta, de gyanítottam, hogy több Radio 4 hallgatót elérek vele. Íme a link ahol arról beszélek, hogy miért szeretem a novellákat:
A CBLDF elkezdte az ezéves tagsági toborzását néhány fantasztikus adományozási lehetőséggel. Vegyétek meg a tagsági díjat $25-ért, ami által bejuttok a CBLDF rendezvényire és amivel segítetek finanszírozni a Szólás Szabadságot a képregényekben. Ezévben még olyanokat is felajánlanak, mint például ebéd híres és fontos képregényesekkel, portfolió szemle, és egyebek. (A velem való közös ebéd New Yorkban már elkelt. Kettő ebéd még hátra van...) Részletek itt: http://cbldf.org/homepage/be-counted/
Múlt héten találkoztam Torival LA-ben egy csodás boldog-szomorú, vörös boros beszélgetős estén és adott nekem egy példányt a az új CD- jéből a Night of Hunters-ből. Ez lett az egyik kedvencem Tori dolgai közül az elmúlt évtizedben - Túl sokszor hallgatom. Kísérteties. A kislánya, az én tündér keresztlányom, Tash is énekel néhány számban, ami nagyon rosszul is elsülhetett volna, de nem így lett. Íme a link egy Torival készült interjúhoz az egyik új számhoz készült klippel (amelyben láthatjátok azt a házat, ahol Az Anansi Boys nagy részét írtam és ahol befejeztem az Amerikai Isteneket és láthatjátok benne Tash-t is).
...
És végül, mint bárki, aki ma járt a Google-on észrevehette (játszottatok a Google Doodle-lel? Nem? Gyorsan. Menjetek és and firkáljatok vele) Ma lenne Jim Henson's szülinapja.
(Már sok megtiszteltetés ért az életemben, de nem hiszem, hogy van bármi, amire büszkébb lennék, mint erre.
Becsszó.)
És íme a videó a kérdéses Firkáról...
Oké. Eljött a korrektúra ideje. Kívánjatok szerencsét.
