Blogger Layouts

Friday, August 26, 2011

Edinburghben relaxálva


Az edinburgh-i a naplóm mozgalmasra, de azét többnyire jópofára sikeredett. Nem láttam annyi műsort az elmúlt pár hétben mint amennyit szerettem volna, de többet írtam mint amennyire számítottam, és több könyvet dedikáltam mint amennyit hittem hogy dedikálni fogok, ami boldoggá tette az embereket, úgyhogy működött a dolog. 
Ma este van Amanda koncertje a HMV Picturehouse-ban, ahol az új zenekara debütál (unokatestvérével, Hugh-val a skótdudással és egy dudás szekcióval egyetemben) és én meg próbálom eldönteni, hogy mit olvassak fel Vendég Előadóként. Azt hiszem egy új mű lesz az, mégpedig a "Rhyme Maidens", amit még sosem olvastam fel közönség előtt.
Egy nappal később - Ezt nem posztoltam időben: Valójában Amanda a hangpróbakor megkérdezte, hogy el szeretném-e énekelni  "The Problem With Saints"-et , a 8in8 dalunkat. Ezt a számot már kétszer adtam elő itt - egyszer a Belt Up Theatre-ösökkel a késő esti felolvasóesten - habár akkor még néztem a dalszöveget - és másodszor amikor Jason Webley felhívott a színpadra a Forest Café koncertjén (http://blog.theforest.org.uk/savetheforest). Kevésbé tűnt félelmetesnek a szinpadon csinálni mint máskülönben... 

A tegnap esti koncert lenyűgöző volt. Amanda összehozott egy új bandát, a "Grand Theft Orchestra"-t, és valami nagyon glam, csillogós és táncolósat próbál alkotni. Chris Cunningham barátom azt mondta, hogy "Olyan mint amikor David Bowie Hunky Doryból Ziggy Stardust-ra váltott". Azt is mondta, hogy ez volt a kedvence a sok Amanda-, illetve bármely egyéb koncert közül amit valaha látott. Nem hiszem hogy nekem ez a kedvemcem (túlságosan szeretem a vágyódó és furcsa dalokat), de kíváncsian várom, hogy milyen lesz amikor a banda még jobban összeszokik, amikor mégjobban ráéreznek az új dalok ízére és még többet játszák őket. Nagyon tetszett a csillámpor, a smink és a show - beleértve Amanda unokatestvérét, a skótdudás Hugh MacInnes-t.
Ma este Amanda Glasgow-ban játszik. Én itthon maradtam és áthívtam néhány  írót italozni. Az élet szép... 
...
Amikor a WITS-ben szerepeltem a Minneapolis Állami Rádioban, felvettem egy másik show-t a The Current-nek, a MÁR  zenei csatornájának. Úgy volt, hogy ez egy fél órás rádió adás lesz, de körülbelül egy órát beszélgettünk. Miután kisétáltam azon sajnálkoztam, hogy milyen sokat ki kell majd vágjanak abból amiről beszélgettünk. 
Nem vágtak ki semmit, inkábbmeghosszabbították a műsort.
Az oldalt megtalálhatjátok a http://minnesota.publicradio.org/collections/special/columns/music_blog/archive/2011/08/theft_of_the_di_35.shtml -en, ahol meghallgathatjátok  a műsort (és megnézhetitek azon zeneszámok klipjeit amiket én választottam). 
http://www.comicsbeat.com/2011/08/20/well-said-neil-gaiman/ szerint ez a szőnyeg az új Gungahlin Állami Könyvtárban van az ausztráliai Canberrában:  


Csodálatos.

...

A múlt héten befejeztem kézzel írva, majd felolvastam egy pici késő-esti közönségnek egy pár órával később azt a történetet, amelyet Ray Bradbury-nek írtam.

Elküldtem Raynek begépelve 91. születésnapjára, ami hétfőn volt. Most még idegesebb vagyok mint amikor a késő-esti közönségnek olvastam fel, pedig már akkor is elképesztően ideges voltam.

...



Épp most hallottam, hogy tetszett neki, úgyhogy most elmondhatatlanul boldog vagyok 

Az alábbi linkre kattintva http://www.guardian.co.uk/books/audio/2011/aug/24/neilgaiman-edinburgh-book-festival?CMP=twt_gu  meghallgathatjátok azt a beszélgetést, amelyet az Amerikai Istenekről folytattam a Guardian könyvklub számára John Mullen-nel az Edinburgh-i Könyvfesztiválon.
És végül, íme egy velem készített interjú ismét a Guardian számára, amelyet egy nagyon okos és fiatal riporter készített. 


Sunday, August 14, 2011

Korai figyelmeztetés


Az előszobában írogattam, amikor a nejem bekukkantott a nyitott ajtón. Megkért, hogy valahol máshol folytassam az írást, mert gyakorolnia kell a zongorán, amely történetesen abban a szobában van. Ígyhát arréb kúsztam.

Evelyn Evelyn-t játszik, készülvén a Fringe Evelyn Evelyn hetére (Az  Assembly George téren játszanak majd 17től 21-ig.). Én meg blogot írok mielőtt visszatérnék a munkához.

...


Ez érkezett ma reggel a GYIK szekcióban:


Azon tűnődtem, hogy jön-e Észak Nyugatra mostanában bármilyen okból kifolyólag, ahogy a rajongók találkozhassanak Önnel. Konkréstan a Portland/Vancouver térségre gondoltam. Nemrég kezdtem el olvasni az Ön műveit és borzasztóan megtetszettek.

 Vicces, hogy épp most kérdezed, gondoltam...

Ezt korai figyelmeztetésként teszem fel, "Időpont foglaló" gyanánt:.






Épp Hallowe'en előtt tiszteletbeli vendég leszek San Diego-ban a World Fantasy Con-on. November 11-én pedig Seattle-ben leszek Amandával, barátunk Jason Webley fergeteges buliján.

Elkezdtünk Amandával arról beszélgetni , hogy hogyan is juthatnánk San Diego-ból Seattle-be. Arra gondoltunk, hogy ugyan szuper lenne vezetni, de így az utazás túl gyorsan véget érne. Ekkor valamelyikünk felvetett egy olyan ötletet, amelyből kifolyólag majd lesz okunk megállni útközben. Ebben az időben épp az Amerikai Istenek könyvtúrnéra készültem és rengeteg üzenetet kaptam olyanoktól, akik azon morgolódtak, hogy az olvasóestekre minden jegy elkelt, illetve imádtam abba belegondolni, hogy kiállhatok mások elé és felolvashatok...

Ekkor jutott eszünkbe, hogy végülis, csinálhatnánk "Egy estét Neil Gaimannel és Amanda Palmerrel" (vagy fordítva) és megállnánk kisebb, szebb szinházakban, és kitöltenénk egy estet történetek felolvasásával, dalokkal, versekkel és társaikkal. Remélem Amanda csinálja majd a dalokat, habár szeretném ha felolvasna, vagy segítene olvasni. Ő meg megkérdezte, hogy elénekelném-e a  "The Problem With Saints"-et...  Valószínűleg ezeket a kérdéseket közösen válaszoljuk majd meg. Amanda szerint minden előadás alatt kéne egy új számot írnunk. Szerintem ez vagy szuper lenne, vagy őrültég (ingadozom).
Nagyon különleges este lesz. Nem tudom még, hogy együtt próbáljuk, tervezzük illetve szervezzük-e meg a műsort, vagy hogy külön adunk elő a show egyik s másik felében és váltogatjuk minden este. Valószínűbb a kettő keveréke. Van még időnk eldönteni, megtervezni és kialakítani bármelyik verziót. 

(A legnehezebb döntésszámomra az, hogy rövidebb irományokat olvassak-e fel vagy inkább fél órányi novellákat. )

(Igen, tudjuk már hogy  pontosan hol leszünk majd, színházról színházra. Nem, nem jelentjük be egészen addig, amig a jegyek árusításra nem kerülnek.)


Nem tudom, hogy lesz-e dedikálás utána, főként a helyszíneken múlik majd és azon hogy mikor lesz a kapuzárás. De tervezzünk turné polók, turné poszter, és talán egy korlátozott számú nyomtatvány gyártását. Amit csak be tudunk gyömöszkélni a kocsiba.

Tartsátok szemeteket a blogon a konkrét helyszín/jegy bejelentések miatt. (attól tartok, hogy a jegyek valósznűleg nagyon gyorsan elfogynak majd némelyik helyszínen) 

Szóval. A dátumok. Kivágtam és beillesztettem (némi módostással) ezt a kis részletet Amanda blogjából:

Oct 28&29-én önálló estjeim lesznek San Diego-ban és LA-ben....aztán Neil és én egyesítjük erőinket:

Oct 31st - Halloween Este, Los Angeles, CA

Nov 3rd - Öböl Környék, CA

Nov 4th - Sacramento, CA

Nov 7th - Portland, OR

Nov 8th - Seattle, WA

Nov 9th - Vancouver, BC, Canada!


10-e Neil szülinapja és valószínűleg Settle-ben ünnepeljük majd, talán úgy, hogy segítünk Jason Webley-nek papír masé kávéfőzőt készíteni, vagy valami hasonló kaliberű abszurd dolgot Jason nagy 11-i seattle-i showjára, 


Lesz-e még ilyen show valaha vagy megszervezzük-e valahol máshol? Fogalmam sincs. Gyanítom, hogy attól függ, mennyire élvezzük majd. Ha igen, akkor talán összehozzuk megint amikor úgy határozunk, hogy megszakítunk egy hosszú utazást, vagy a következő alkalommal, amikor ismét valamilyen különleges helyre megyünk együtt. 

Abszolút lehetséges, hogy nem fogjuk élvezni. Vagy pedig Amanda album felvétel illetve turné miatt nem lesz elérhető a következő két év nagyrészében, mialatt én regényt írok és más egyebeket csinálok, úgyhogy van rá esély, hogy ez lesz az egyetlen ilyen esemény. 

És ennyi.

Tuesday, August 9, 2011

Három esküvő és egy Fringe

Edinburgh-ben vagyok.

Múlt héten Amandának és nekem egy esküvő szerű bulink volt Skye-ban, ahonnan Amanda családjának nagyrésze származik. A bulit főleg azért tartottuk, hogy a két család megismerhesse egymást. Mindannyian nagyon messziről jöttek, nagyon meghatódtunk és teljesen le voltunk nyűgözve. Csak család, semmi barátok (kivéve Sxip Shirey és zenekara, a Luminescent Orchestrii többi tagja, hiszen ők voltak az "esküvői" zenekar). A buli Clan Donald -ban volt, ahol mind az emberek és az étkek csodásak voltak.
Nagy boldogsággal néztem amint Amanda fehér szakálas, skót szoknyás rokonai találkoznak az én Észek-londoni zsidó rokonaimmal. Egyszer csak Amandát és engem székestül felemeltek a levegőbe és egy zsidó szokás szerint széktáncoltunk, mialatt skót dudások zenéltek. Nem hiszem hogy ez megtörtént már valaha az emberiség történelmében (A skót dudás Hugh volt, Amanda unokatestvére)
Gyanítom, hogy a család mindkét ága kicsit őrültek vél minket, de boldogan jártak kedvébe őrültségünknek és Amandával ennek roppantul örülünk.

Neil Gaiman's photo Saturday Night. From the seven-months-after-the-wedding Wedding Party. You can't tell that the music is bagpipes and klezmer, but it is. (Photo by my cousin Elaine Wolf.)
(Íme egy fotó, melyet unokatestvérem, Elaine készített. Az igazi esküvői képeket a másik unokatestvérem,  Elliott készítette).
Azoknak akik számon tartják: ez volt a harmadik esküvőnk:  az első egy művészi  flashmob volt, amellyel Amanda lepett meg New Orleansban, a második pedig az igazi esküvő volt Január 2-án. Azt hiszem egy darabig ennyi elég, de szóba jött már, hogy tartunk egy bulit a barátoknak ami akár még be is következhet...

Amanda, Holly, Maddy és én egy bérelt házban száltunk meg Edinburgh-ben.  Én épp írok és behozom a lemaradást emailek terén, Amanda is emailezik, illetve az következő pár évét tervezgeti. Ezen kívül sok Edinburgh Fringe előadásra járunk.

(Eddig a kedvencem a sok  közül a Belt Up The Boy James-je és  A Lenyűgöző Aida legszuperebb változata, amit az elmúlt 28 évben láttam. Holly és Maddy imádták a The Damsel in Shining Armour-t. Maddy kérte, hogy említsem meg mennyire nagyon tetszett neki a Sunday in the Park With George.)
Amandával társ szerkesztettük a skót  Big Issue Fringe mellékletét. Régi barátokkal készítettünk interjúkat (én Iain Banks-szel beszélgettem - ez az interjú van a  The Big Issue-ban Anglia szerte-- Amanda Margaret Cho-val beszélgetett, Dillie Keane-nel pedig mindketten beszélgettünk), és ajánlgattunk mindenfélét. Íme a link az én Könyv Fesztiválozós dolgaimhoz.  http://www.bigissuescotland.com/features/view/558). És itt van Amandáé (az én alkalmankénti megjegyzéseimmel) még több színházas/vígjátékos/zenés dolgokhoz http://www.bigissuescotland.com/features/view/559.

Egész jól állok - az elmúlt pár napban írtam Rudyard Kipling Dzsungel Könyvéhez egy bevezetőt , illetve egy nagyon rövid novellát tegnap a the Guardian-nek, ezenkívül dolgozom egy hosszabb irományon is  - de kezdem komolyan gondolni, hogy visszovonulok az emailezéstől. Nem tudok lépést tartani a beérkezett levelek mennyiségével, és egy hosszú, egész napos emailezgetések után úgy érzem, mintha egész nap dolgoztam volna, pedig nem is.
Sóhaj. és morgás.

Imádom a lányaimmal töltött időt. Hiányoznak a kutyák és a méhek. Majdnem bűntudatom lett, amikor meghallottam hogy a mézünk és a táblás mézeslépünk zsinórban a negyedik alkalommal megkapták a kék szalagot a vásáron: bűntudat amiatt, hogy nem voltam ott és hogy Lorraine-nak kellett kiszednie a mézet és és levágni a lépet.

...

Ezt a kedves némafilmet torontói gyerekek készítették, valószínűleg ezzel neveztek be a 90 Second Newbery díjra. A díjról itt olvashattok: http://jameskennedy.com/90-second-newbery/ a nevezési határidő meg lett hosszabbítva október 17-ig...