Blogger Layouts

Saturday, December 31, 2011

Az Újévi Kívánágom



Kívánom, hogy az elkövetkezendő évetel varázslattal, álmokkal és jófajta őrültségekkel legyen tele. Remélem, hogy remek könyveket olvastok majd és megcsókoltok valakit, aki csodálatonak tart titeket. Ne felejtsetek művészetet létrehozni -- írjatok, rajzoljatok, építsetek, énekeljetek vagy éljetel úgy, ahogyan csak ti tudtok.  Remélem, hogy valamikor a jövő évben meglepetét okoztok önmagatoknak. 


...Remélem csodálatos évetek lesz, amelyet veszélyesen és megbotránkoztatóan álmodtok majd meg; amikor valami olyat hoztok létre, amely egész addig nem létezett; amikor szeretve lesztek és lesznek olyan emberek akiket viszont szerethettek. És legfőként (mert szerintem több góság és bölcsesség kéne legyen most a világan) remélem, hogy bölcsek lesztek mikor arra van szükség, és jóságosak minden pillanatban. 

Erre az évre, a kívánságom mindannyiunknak pici és egyszerű.

Ez az.

Remélem, hogy az elkövetkezendő évben elköettek majd hibákat.

Mert ha hibáztok, akkor új dolgokat hoztok létre, új dolgokat próbáltok ki, tanultok, éltek és feszegetitek a határaitokat. Megváltoztatjátok önmagatokat és a világotokat. Olyan dolgokat tesztek, amelyeket eddig még soha és legfőképp, Tesztek Valamit. 

Ez a kívánágom Nektek, mindannyiunknak  és magamnak. Kövessetek el új hibákat. Pompás, csodálatos hibákat. Olyan hibákat, amelyeket még senki sem követett el ezelőtt. Ne akadj meg, ne állj le, ne aggódj, hogy valami nem eléggé jó vagy nem elég tökétetes bármi is legyen az: művézet, szeretet, munka, család vagy élet.

Bármi is legyen az amitől félsz, tedd meg. 

Köved el a hibáidat jövőre és örökké

Szilveszterkor

Hogy történt ez? Már egy hete, hogy megígértem, hogy holnap blogolok.  Írtam egy esszét, egy novellát, ydneybe utaztam, felolvastam egy vonós kvartett kíséretében, de nem írtam blogot. És most a melbourni Rovolt színfalai mögött ülök, készülvén a nagy Szilveszteri maszkabálra. Hiányzott a blogom. De, amig van wireless addig remény is van és írni is tudok.  


Sok érdekes és codálatos dolog történt mialatt nem blogoltam. Például, Tom Stoppard idézett tőlem.


Az  A Study in Sherlock-ban lévő "A Case of Death and Honey"  történetemről  és a hamarosan megjelenő Jonathan Strahan által szerkezdett Az év legjobb Sci-fi és fantasy antológia 6. kötetéről írtak a Tor.com weboldalon olyanokat, melyek nagyon boldoggá tettek. A novella írás nagyon olyan, mint Don Marquis jellemzése a vers írásról: mintha rózsa szirmokat hajítanánk a Grand Canyon-ba, a becsapódásra várva. ormális esetben, csend van. Úgyhogy még egy pici reakció is jó dolog a novellának életet adó írónak. Niall Alexander cikkjét elolvashatjátok a Tor.com-on: http://www.tor.com/blogs/2011/12/the-adventure-of-the-devils-foot-neil-gaiman-and-the-great-detective.


 Klinger fantasztikus négy kötetes Annotated Sandman-jének első kötete egy pár héten belül jelenik meg: comes out in a couple of week. Foglaljatok le magatoknak egy példányt a helyi képregény vagy könyvesboltban. 









Íme egy  szuper cikk  Allegra Rosenberg-ről, aki a  Time Lord Rock -ot csinálja Chicago-ban. Tizenhat éves, bár én azt mondtam, hogy tizenöt, amikor bemutattam a szinpadon a Not My Job kvíz során a "Wait Wait Don't Tell Me"-n.


A Wait Wait interjút itt hallgathatjátok meg: http://www.npr.org/2011/12/24/144146842/author-neil-gaiman-plays-not-my-job. (Itt el is olvashatjátok. De inkább hallgassátok meg.) 

 M. John Harrison's Viriconium sorozata elérhető a Neil Gaiman Presents-en csodálatos hangoskönyv formájában.  Erről egy egész blognejegyzést szeretnék írni az elkövetkezendő pár napban. Úgyhogy egyelőre menjetek és fedezzétek fel ha szeretnétek: www.audible.com/pd?asin=B006L88VMY&source_code=NGAOR0002WS101911
...


Fantasztikusan éreztem magam a FourPlay String Quartet-tel Sydneyben néhány nappal ezelőtt. Hazarepültem és egyenesen a Melbourne Városi Könyvtárba mentem, ahol Amanda és én felolovastunk (én) és énekeltünk (ő). A Twitteren jelentettük be, hogy oda megyünk mielőtt felszállt a gépem és körülbelül négyszáz ember jött el.


A Melbourne Városi Könyvtár csodálatos. Van zongorájuk, illetve olyan kedves és kreatív könyvtárosaik, hogy magammal akartam őket vinni az útra. Mi lennénk a Neil Gaiman és az utazó könytárosok.


Imádom ezt a képet magamról, amint becsukott szemmel hallgatom ahogy Amanda zenél:


...


Képekről beszélvén...





Azt írja,
Évente több ezer képet készítek. Ígyhét amikor nemrég megkérdezték, hogy melyik volt a személyes kedvencem 2011-ben, nehéz volt válaszolnom. De egy pár nap gondolkodás után az egyik szinte rámvetette magát.
11-11-11-én Jason Webley concert dokumentáltam a seattle-i The Moore-ban. Itt csíptem el a fentebb említett pillanatot. Webley épp a szeretet értékeiről beszélt, mialatt a mögötte ülő Neil Gaiman és Amanda Palmer őt hallgatja. 
Egy szerelmi történet, amely  Jason Webley arcára kiülő valódi boldogsággal kezdődik, amint felnéz a fényekre, megosztvén az örömét a közönséggel. Számomra Amanda Palmer testesíti meg a közönséget . Nyugodt, figyelmes, jól érzi magát. Neil Gaiman pedig kerekké teszi a történetet, amint teljes imádattal a feleségére néz, és mosolyával csupán annyir mond: "Szeretlek". 
Annyi meghittség mutatkozk meg a képen, hogy olyan érzésem volt, mintha kukkoló lettem volna a fotó utomunkálata során; mintha berontottam volna egy privát partira. Valójában emlékeztetnek kelltt magamat, hogy a képet egy nyílt eseményen kaptam le.  Ezért ez a kedvenc fotóm 2011-ben. Arra késztet, hogy megcsókoljam a feleségem, valami jó zenét játstak és az élet pici dolgaiban leljek örömet.


...


Az Újévi üzenetekről... Írnom kell ma egyet Melbourne-ben ma estére miután ezt a blogot befejezet. 


Olyan jónak kell lennie, mint amilyeneket ezen a blogon írtam az elmúlt évek során. Normális esetben nem állok meg és gondolkozom. Csupán leírom, hogy mit szeretnék az elkövetkezendő évben, remélvén, hogy mások is szeretnék ezeket a dolgokat.


Valaki az egyik ilyen üzenetet poszterré változtatta:





És íme egy pár Újévi üzenet keveréke, amelyet Bostonban mondtam el két évvel ezelőtt...


Friday, December 9, 2011

Szülinapi Kívánságok

Vége a turnénak.

Csodálatos volt és egyre csak jobb és jobb lett. Vancouver fantasztikus, Portland csodálatos volt. Seattle majdnem annyira csodálatos volt, mint Portland, de ez volt az egyetlen olyan állomás a turnén, amikor többnyire nem új dolgokat olvastam fel, webcastongeltük.






Elnéztem a Flickr-re, hogy találjak egy képet magamról a tegnap esti Seattle-i műsorból - Amanda meglepetésként a színpadon elénekelte a "Take Back Your Mink"-et, egy kicsi, jól megkoreografált börleszk csapattal kíséretben. Ezután egy szülinapi tortával ajándékozott meg. De erről még nincsenek fent képek, úgyhogy ime egy kép amelyet valaki Vancouver-ben készített rólam. A portland-i és a  seattle-i műsorok le lettek filmezve. Mindegyik show fel lett véve. A Kickstartereseknek készítünk egy tripla lemezes CD-t a turnéról. Digitálisan is le lehet majd tölteni. Még nem tudom, hogy hogy lesz kiadva az utolsó két show, vagy hogy mi lesz belőle a vágás után.

Ma van a szülinapom. 51 éves vagyok. Még nem atudom felfogni ezt a számot.

Annyira ijesztően felnőttnek hangzik. Tudom, hogy hihetetlenül szerencsés vagyok: vannak olyanok akiket szeretek és akik viszont szeretnek, és azzal keresem a kenyerem, hogy olyan művészetet hozok létre, amit imádok csinálni. Nem tudom mi többre vágyhatnék. Megértek a szülinapi kívánságaim.

Köszönöm mindannyiótoknak. Nagyon hálás vagyok.

Friday, November 25, 2011

Ha most csütörtök van, akkor hová tűnt az elmúlt hét?

A blog bejegyzést, amit reggel írtam egy ujjal Amanda iPadjén, amig ő alud, megette az imént elmített iPad vagy az éter.


A csudába..
Íme a fantasztikus Los angeles-i asszisztensem,  Cat blogja a World Fantasy Con-ról és arról, hogy mi történt Los Angelesben, amig ott voltam. http://kittysneverwear.blogspot.com/2011/11/world-fantasy-con-late-late-show-neil.html
Épp a színfalak mögött vagyok a San francisco-i Brava Színházban.


Lássuk csak...


Először is, ezer köszönet mindenkinek, aki félelmetes könyvet ajándékozott, vagy felbátorított másokat, hogy tegyék ezt  All Hallow's Read-re. Köszönöm!


Craig Ferguson és a Late Late Show szuper volt. Úgy volt, hogy Amanda részét 4:20, kor veszik fel, az enyémet meg 5 körül, de egy új nyitó tánc miatt, a kb 6:30-ig ott voltunk... és az este további része pedig úgy alkalmazkodott ehhez, ahogy tudodtt...


Mark Evanier barátom volt a haggis felelős a Late Late Show-n. Szórakoztatóan és pontosan ír a színfalak mögötto élményeiről és a kilátásról az alábbi weboldalon:  http://www.newsfromme.com/archives/2011_10_31.html#021526




Balról jobbra: Amanda Palmer, Stephin Merritt. Ne figyeljetek a játék zongoristára a háttérben.


A Haggis Macsweens-ből jött a scottishfoodoverseas.com, a haggisz importőrök ászának segítségével. Az asszisztensem, Lorraine végezte a kemény munka nagy részét.  Mark Evaniert és Wil Wheatont  is beavatta a titkos haggisz importőr klánba és ehhez hasonló emaileket küldözgetett szét:


Hello mindenki,

Először is, KÖSZÖNJÜK hogy hajlandóak voltatok elfogadni a haggiszünket. És hogy törődtök vele. És hogy vigyáztok rá. Valóban igaz barátok vagytok...

Sajnos Mark, nem cc-zet engem, amikor azt válaszolta Neilnek, hogy csak egy pár saroknyira van, amikor Neil éppen az NPR-t vette fel. Mire megkaptam Mark üzenetét, már túl késő volt. A Haggisz Bolt zárva volt, a rendelés le lett adva, és Egy Pici Haggisz úton volt Mr Wheatonhoz egyenesen Skóciából pénteki szállítási határidővel.

Ha egyszerűbb az érintetteknek, akkor talán Mark átvehetné a haggiszt Wiltől és elhozhatná hétfőn. Az is ok, ha Wil megszeretné tartani a haggiszt és megteszi az utat ő. Amelyik a legegyszerűbb megoldás, az legyen. Nem szeretném, ha a haggisz megzavarná az életünket és a feje tetejére állítana mindent.

Még egyszer köszönet,

Lorraine



Azért idézem az egészet, mert imádom a haggiszes emaileket, amik szét lettek küldve. (Végül Mark Evanier vette át a haggiszt.)

íme az interjú...

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=SIeENhc5hv4

Jó. Szóval a Wilshire Ebell Hallowe'en show csodálatos volt, bár egy kissé kaotikus. Későn értünk a színházba, késtünk a Late Late Showból, így nem volt időnk próbálni. A jelmez verseny és csevegés több időt vitt el, mint hittük volna  és pontban 10:30-kor le kellett jönnünk a szinpadról vagy a turné tökké változott volna. A tervezett programot felpörgettük amely igy különösen változatos ünnepséggé alakult.... és csodálatos volt. Semmi sem úgy működött ahogy terveztük, de olyan volt, mintha mindenkinek, minket is beleértve, olyan élményben volt része, amely csak egyszer történik meg. 


Az ijesztó nyúl ikrek nyerték meg a versenyt. Roborina lett a második helyezet amig a bal oldalon álldogálló Hester Prynne nem nyert, habár a világító A betűje volt gyakran az egyetlen dolog amit a közönségből látni lehetett a színpadról. Igyhát mindig tudtam, hogy hol volt. (Margaret Cho mutatott be minket és segítkezett a jelmezversenybe. Ő egy nagyon jó dolog.)





Amanda és én felvezettük a parton. A Madonna Inn-ben töltöttük az éjszakát (Még mindig azon tűnődöm, hogy vajon ez  az igazi Amerikai Istenek hely, vagy nem. Azt hiszem, valószínűleg igen.) . Másnap reggel elvezettünk San Francisco-ba.


(Most holnap van,  a Brava show után vagyunk. Igen kevés idő jut a gépelésre.)


A Brava show sokkal időszűkébb volt, mint a Los angelesi show. Más dolgokat olvastam fel (Azt tervezem, hogy más dolgokat olvasok fel minden este). Nem volt szigorú szinpadi takarodónk, ami azt jelentette, hogy kicsit elhúzódhatott a műsor, de senki sem aggódott emiatt. A Jane Austen Argument bemutatta új kislemezét, a  Holes-t, melynek dalszövegét én írtam, és a borítót pedig Mark Buckingham készítette. (Itt hallgathatjátok meg.)


Elő-szülinapi ajándékként Amanda  eljátszotta nekem a "Walk on the Wild Side"-ot, melyben közreműködött a Jane Austen Argument és Lance Horne.





Végül (csak mert be kell fejeznem az eme blog írását és mennem kell aludni, annak ellenére, hogy mennyi mindenről szerettem volna írni) holnap jelenik meg az Absolute Sandman Volume 5, amely az Endless Nights -ot és a Dream Hunters -t  és még sok egyebet tartalmaz. Az Amazonon árleszállítással előrendelhető, valamint az Indiebound-tól is előrendelhető. (A Barnes and Noble-nél is előrendelhető, de őket addig nem linkelem be, ameddig vissza nem teszik a Sandman képregényeket a boltjaik polcára.)


Vagy menjetek el a helyi képregény voltba és vegyétek meg ott.


Aúgy a Barnes and Noble mostanában csinált valami csodálatosat. Tavaly felvették, amint felolvastam  James Thurber "The Thirteen Clocks"- című könyvének a nyitó szakaszát. Ez az egyik kedvenc könyvem.  my favourite books. És most elkészült az animációs változata, amelyet  megtekinthettek a Barnes and Noble blogjának linkjét követve.


Jó. Akkor most alvás

Thursday, November 24, 2011

A "Neil Gaiman Bemutatja" megnyitotta ajtaját

A szegény weboldal az elmúlt 24 órában kissé nehézkesen működött az All Hallows Read elindítása miatt (az allhallowsread.com weboldal a neilgaiman.com-ról van működtetve). Elmézést a kellemetlenségekért. A Webgoblin mindent frissített és mostmár elméletileg minden működik.


Épp most értem vissza a St. paul-i K.N.O.W. Rádióból, ahol az NPR Mindent Megfontolva egy részét vettük fel where - A gyerekeknek szóló Hátsó Ülés könyvklubot a The Graveyard Book -kal indították. Íme aegy cikk a könyvklubról. Érkeznek a kérdések, és én megígértem, hogy jövő héten válaszolok néhányra a weboldalon.


Felvettünk még pár kisebb dolgot a studióban bemutatkozó gyanánt az Audible.com-on lévő Neil Gaiman Bemutatjához.


Nagyon izgatott vagyok emiatt. Az Audible.com-os Don Katz tudja, hogy mennyire szeretem a hangos könyveket, ezért felajánlott egy lehetőséget, hogy legyen egy saját lemez kiadóm az  Audible-nél. Az Audible ACX platformját használva hangos könyvekké válhatnak azok a könyvek, amelyeket annyira szeretek és amelyeket annyira szeretnék meghallgatni, de még sosem voltak hangoskönyvvé alakítva. (Sokkal több könyv létezik, mint hangos könyv, ígyhát az ACX által be lehet mutatni írókat, felolvasókat, producereket és rendezőket. Nagyon egyszerű és ésszerű és remélhetőleg az lesz az eredménye, hogy még több hangoskönyv lesz a világon.)


Már egy éve áll tervezés alatt. Már öt könyv megjelent,  és még több a gyártási folyamatok különböző stádiumában tart. 


Az első körben lévő hangoskönyvek:


Jonathan Carroll -  LAND OF LAUGHS, felolvassa: Edoardo Ballerini
 Alina Simone - YOU MUST GO AND WIN, felolvassa: Alina Simone
Keith Roberts - PAVANE, felolvassa: Steven Crossley
 M. John Harrison - LIGHT, felolvassa: Julian Elfer
 Steven Sherrill - THE MINOTAUR TAKES A CIGARETTE BREAK, felolvassa: Holter Graham
Az egyik egy csodálatos mágikus realista mű annak a veszélyéről, ha az embernek egy kedvenc könyve van, van egy nagyon vicces esszék gyűjteménye az utazásról, Oroszországról és a zenészlétről; egy másik gyűjtmény történetei egy alternatív történelemben játszódnak; valamint egy furcsa és remek űr opera, s végül egy kortárs amerikai mű egy minotaurral a szerepben.


Azt mondhatnátok, hogy "Miért nem ugyanolyan fajták ezek a könyvek?" mire én azt válaszolnám, hogy "Mert sok különféle könyvet szeretek. És nektek is így kéne tenni."


A következő körben Ellen Kushner olvassa fel a  SWORDSPOINT-ot és John Hodgman olvassa fel Robert Sheckley igen humoros elő-Utikalauz Galaktikus Stopposoknak galaktikus utazós fantáziáját a DIMENSION OF MIRACLES-t. És még sok sok egyéb következik...


 Mindegyik könyvhez felvettem egy-egy bevezetőt, az Audible-el együtt dolgoztam a jogok megszerzésén, együtt dolgoztam az írókkal (ha még életben voltak) a felolvasók kiválasztásán. Elmondhatatlanulbüszke vagyok erre az egészre. (Van egy Christina Harcar nevű hölgy az Audible.com-nál, aki a munka nehezét végezte. Nagyon hálás vagyok neki és mindenkinek aki résztvett a projektban az Audible-nél, főleg Don Katz-nak, aki valóraváltotta az őrült ötletemet.)


Azoknak, akik még sosem próbálták ki az Audible-t:  fantasztikusan egyszerű a használata - az Amazon azonosítótokkal és jelszavatokkal be tudtok lépni és fel tudtok iratkozni. A "Neil Gaiman Bemutatja" gyártás alatt lévő címeit  itt találhatjátok


Ha még sosem hallgattatok hangoskönyvet, akkor ez egy tökéletes alkalom arra, hogy eldöntsétek, hogy tetszik-e. A telefonotokba, számítógépeteken vagy iPodotokon élnek majd...


(And if you're an author or an actor or a director/producer/engineer, you can get started using ACX at http://www.acx.com/help/learn-how-neil-uses-acx/200680340.)


Igazából nincs egy jó képem sem a hangoskönyvek felvételéről, úgyhogy íme ehy fénykép a csirkét üldöző feleségemről.


Monday, November 7, 2011

A Hátsó ülés könyv klub és a tojás saláta

A National Public Radio's MINDENT ÁTGONDOLVA elkezdett egy könyvklubot az ifjaknak:

Nyilvánvalóan eszméletlenül örülök, hogy a The Graveyard Book-ot választották első könyvükként. Van egy link, ahol az ifjú olvasók feltehetik a Graveyard Book-kal kapcsolatos kérdéseikat, és megpróbálok minél többre válaszolni a MINDENT MEGFONTOLVA pénteki adásában.

(Valamint annk is nagyon örültem, hogy a The Graveyard Book visszajutott  a New York Times bestseller listájára.)

És mostmár szépséges Feénőtt Kiadásban is létezik a könyv:





A fotó Cat kitűnő blogján található http://kittysneverwear.blogspot.com/2011/10/october-skies.html.

(Azoknak, akik szeretik a képeket, dedikálva, vagy anélkül, ajánlom figyelmükbe a Prints oldalt Cat Neverwear.net-jén - a Molly Crabapple Desert Wind poszterek November 1-jétől drágábbak lesznek).

...

Ma reggel interjút adtam egy riporternek a The Simpsons -zal kapcsolatban. Jó és egyben furcsa volt beszélni róla. Íme egy kép rólam és a tojás salátáról. Örülök a tojás salátának? Boldognak nézek ki? Miért The Book Job a címe ennek a Simpsons epizódnak? Miért írtam három blogbejegyzést az elmúlt 12 órában két heti kihagyás után? Miért mondtam a WhoSay-en a tojás salátára, hogy az tonhal saláta? A színe miatt?


Gondolatok egy klubhoz való csatlakozás kapcsán, amely tagjává fogadott

Még mindig azon mosolygok, hogy mostmár második éve találom magam az Astrid Lindgren Díj hosszú listáján.

Ez a lista nagyon hosszú, tele csodálatos emberekkel, akik jó és befolyásos dolgokat csinálnak a gyermek irodalom és a műveltség területén szerte a világon - írók, illusztrátorok, mesemondók, és a múveltség promótálói: 184 jelölt 66 országból.

A The Guardian azt kérdezte, hogy hogyan vélekedem erről. Írtam nekik választ, de mivel a telefonomról írtam, ami térerő híján nem küldte el az üzenetet, ígyhét nem voltam benne a cikkükben.

Arra gondoltam, hogy feltöltöm ide. Mert komolyan gondoltam és gondolom is a tartalmát.

Ez a második évem az Astrid Lindgren hosszúlistáján, és egy érdekes egyvelegét érzem az örömnek, hogy ki lettem választva, illetve a megtiszteltetésnek, hogy ilyen társaságban lehetek. Úgyanannyira boldoggá tesz, mint tavaly.


Tavaly Shaun Tan nyert, és azt gondolom, hogy a legjobb helyre került a díj.  Mivel a listán 184 név szerepel, ezért kevésbé érzem, hogy egy díjért versengek; inkább olyan, mintha egy olyan klub tagja lennék, amely a helyesen cselekszik. 
A gyerek regények nem a pénzést íródnak. Inkább azért tesszük, mert amit a gyerekek olvasnak, megtanulnak, látnak és megértenek, az megváltoztatja és formálja őket, akik a jövőt alakítják. Ők alkotják majd a világot amelyben találjuk magunkat, a világot, amely akkor is itt lesz, amikor mi már tova vándoroltunk.  
Ez nagyon prédikálósan hangzik (és ez több is mint egy idézhető mondatocska amit kértetek) de ez így igaz. Fontos dolgokat szeretnék elmondani a gyerekeknek és azt szeretném, ha szeretnék a történeteket és az olvasást és a felfedezést. Azt szeretném, hogy bátrak legyenek és bölcsek. Ígyhát írok nekik. 
Megtiszteltetés, hogy a klub tagja lehetek.