Lefogadom, hogy azt hiszitek könnyű banant eszegetni beszéd helyett

Talán emlékeztek erre a videóra. Amanda asszisztense, Superkate vette fel Brighton Beach-en szeptember elején:

http://www.kickstarter.com/projects/amandapalmer/an-evening-with-neil-gaiman-and-amanda-palmer?ref=video

Nos, íme a folytatás. Ezzel mondunk köszönetet nektek. Claudia Gonson vette fel pár nappal ezelőtt egy bevásárlóközpontban a massachusetts-i Cambridge-ben. Egy kicsit visszhangos.

...
A http://superpunch.blogspot.com/2011/10/art-inspired-by-neil-gaimans-american.html oldalonaz Amerikai Istenek ihlette művek fantasztikus választékátból böngészhettek. Van itt mindenféle műfaj és mindenféle művészeti stílus. Íme az egyik kedvencem ami a Zoryát, illetve Árnyékot és Czernobogot ábrázolja, amint dámáznak.

...
Íme egy bámulatos video az Evelyn Evelyn "Have you Seen my Sister Evelyn?" dalról

Azért, mert valami szépet írtam erről a számról a blogon és kaptam egy "köszönöm, hogy szépeket mondtál a számunkról" emailt Amanda Palmertől, amely később levelezésbe csapott át, majd beleegyeztem, hogy írok néhány történetet a Killed Amanda Palmer könyvbe, egy évre rá elkezdődött a jelenlegi kapcsolatunk kiformálódása. Visszakerestem a linket és rájöttem, hogy ez az Evelyn Evelyn "Elephant Elephant" című száma amiről szépeket írtam. Ez azt is bizonyítja, mily esendő a memória.

De ez akkor is egy csodálatosan gyönyörű videó.

...

Szeretnétek ebédelni velem LA-ben vagy amikor úton vagyok? Vagy inkább Frank Miller-rel és a szerkesztőjével, Bob Schreck-kel ebédelnétek? Vagy szeretnétek, hogy a korábbi DC Comics kiadó, Paul Levitz átnézné a portfóliótokat és elmesélni, hogy hogyan lehet betörni a képregénypiacra? Vagy szeretnétek, hogy Frank csendben rajzoljon egy képeslapot nektek? Vagy hogy én rajzoljak nektek valamit? (Franké szebb lesz).

Mindez és még egy eszméletlen hosszú listányi dolog lehetséges. Részletek és a lista: http://cbldf.org/homepage/be-counted/  Az adományok magasak, de jótékonyságnak számítanak, s így le lehet vonni őket az adóból.

És ha nem szeretnétek semelyik drágább opciót választani (vagy nem engedhetitek meg magatoknak), akkor még mindig lehettek CBLDF tagok: http://cbldf.org/contribute/membership/. Az éves tagsági díj $25-nál kezdődik, amiért kaptok egy Green Lantern tagsági kártyát. De nem kaptok erő gyűrűt.

Egy átlagos nap öszi levelekkel

Itthon vagyok. az előző 10 napban a Grand Guignol színdarabon dolgoztam Stephin Merritt-tel és Steven Bogart rendezővel, illetve néhány csodás és lelkes fiatal színésszel.

Ennyire lelkesek voltak: a 10 perces szünetben (ami előtt már egész nap dolgoztak) megkérdeztem őket, hogy lenne-e kedvük zombinak lenni vagy gyilkolászni egymást, mialatt én az  All Hallow's Read-ről beszélek és mindegyiküknek volt, úgyhogy lelkesen gyilkolászták egymást. 

Jó. Itthon vagyok egy Maddyvel, akinek elment a hangja. Nagyon cuki. Halkan suttogva beszél, én meg citromos mézes italt készítek neki. Mialatt ezen sorokat gépelem, Maddy hegedű játékűt hallgatom. Csodás indián nyár van - napos, meleg ősz, gyönyörű levelek. Az minden kétség nélkül Október ül a trónon.

Sok minden történik. Cat Mihos sok ritkaságot árul az ebayen Trevor Valle segítése gyanánt - Trevor egy barát és rajongó egyben. Ő az oka, hogy létezik a Neilgaiman.com weboldal. Trevor most rémes egészségügyi dolgokon megy keresztül. Kitty és Trevor itt elmesélik, hogy miről is van szó:http://kittysneverwear.blogspot.com/2011/09/trevor-treasure-chestopening-soon.html, tells you about some of the rarities and cool things at http://kittysneverwear.blogspot.com/2011/10/trevor-chest-up-in-full-effect-yall.html and the actual auction is on eBay at http://www.ebay.com/sch/kitty9thlife/m.html?_trksid=p4340.l2562

Rengeteg szupe ritka dologról van szó - mint például 3 oldalnyi Marc Hempel rajz a Sandman: The Kindly Ones-ból.

Kitty azt is megtudta, hogy még 2000-ben, Trevor vett egy doboznyit az eredeti Craig Thompson Last Angel Tour posztert az CBLDF-től. Ezek már rég elfogytak a CBLDF weboldalon és sehol sem lehet már őket kapni. Kitty azonnal megvette őket Trevortól és hamarosan felteszi őket a Neverwear-re. (Van egy a kép  Trevor-ról, amint feltart egyet a weboldal nyitólapján, habár még nem eladóak.)

Találtam a neten egy képet az egyikról. Így néznek ki:

...

Az Egyesült Királysági Írók Szövetsége fel szeretné hívni a figyelmet a BBC novellák támogatásának csökkentésére.

Íme amit a The Guardian Blogban írtam erről:

Imádom a novellákat. Rajtuk nőttem fel és a történetek, amely oly nagy hatással voltak rám, a DNS-embe kódolták magukat. Shirley Jackson "One Ordinary Day With Peanuts"-ja és a "The Lottery". Saki "Sredni Vashtar"-ja. WW Jacobs-tól a "The Monkey's Paw". Kipling "The Gardener"-je. Halomnyi van belőlük és szerelem elejétől a végéig mind.

Egy írónak ez olyan butácska szerelem. Regényeket kéne írni. Ha szerencséd van, a novellák egy jó vacsora elkelnek (és a magazinok és antológiák melyek régebben megvették őket már lassan feledésbe merülnek, vagy már teljesen eltűntek). Amikor újra nyomtatásba kerülnek már a taxira sem elegendő a pénzt amit kapunk érte, hogy eljussunk a vacsorára. Szerencsés vagyok, mert a  novelláim gyűjteménye jól fogy, novellás kötet mivoltához képest. De akkor is, csak töredéke annak amennyi regényemet veszik.

De a novellák nyújtják a legnagyobb segítséget a fiatal íróknak a mesterség elsajátításához: kipróbálhatnak különböző hangvételeket és technikákat, kísérletezheznek és tanulhatnak. A novellák egyben csodásak a tapasztaltabb íróknak, amikor van egy olyan ötletük, amiről tudják, hogy nem töltenének ki egy regényt terjedelemben. Egy egyszerű, elegáns dolog, amit el kell mesélni. Az emberek szeretnek novellákat olvasni és hallgatni.

A Radio 4 évekig támogatta a novellákat. A tíz perces novellák profi módon olvasva mind a fiatal, mind a tapasztaltabb íróknak megadja a lehetőséget, hogy szakszerűeneladhassák őket.  Elárulom, hogy pár évvel ezelőtt írtam nekik egy novellát "Jeruzsálem" címmel, illetve a Radio 4-en sugárzott novellák hallgatásával nőttem fel, azon álmodozva, hogy egyszer majd az én történetemet olvassák fel.

Manapság csökken a novellák támogatása az állomáson. Az erre figyelem felhívó Tweetathon-t talán produkál szuper történeteken, talán nem (az elkövetkező őt hét minden szerdáján, az Írók Szövetségével karöltve; az írók twitteren kiírján egy történet első sorát és a többi twitter felhasználó hozzáadja a következő négy mondatot hogy összehozzanak egy 670 karakterből álló novellát). Ha sok ember egy dolgon jártatja az eszét, az általában kíváló hír gyűjteményeket és kommentátorokat hoz létre,  nem pedig jó művészetet.

Abban reménykedem, hogy ez majd emlékezteti az embereket, hogy mennyi örömet szereznek a novellák az olvasóknal és a hallgatókank és hogy mennyit tanulunk az írásukból. Ha létrehozunk egy másik "The Monkey's Paw"-t akkor az lesz a ráadás.

Egyesült Királysági idő szerint szerdán reggel 11-kor és este 6-kor az Írók Szövetsége felteszi az egyik novellám első sorát  a twitterjükre,@Soc_of_Authors, és azt szeretnék, hogy ti folytassátok. Két különböző történet lesz. (én sem tudom melyikeket használják majd fel -- adtam nekik rengeteg választási lehetőséget.)

http://www.societyofauthors.org/soa-news/society-authors-launch-short-story-tweet-thon-soatale

...

A Kalandokról szóló This American Life -os beszélgetésemet meghallgathatjátok holnaptól a  http://www.thisamericanlife.org/radio-archives/episode/448/adventure-ön vagy Amerika szerte számos rádió adón péntek estétől.

...

Amikor utoljára találkoztunk, akkor épp a A LITTLE GOLD BOOK OF GHASTLY STUFF-ot korrektúráztam. Kész lett és elküldték a nyomdába. Mivel túl sokan rendeltek belőle, többen a vártnál, miközben én csak a limitált kiadáshoz elegendó lapot írtam alá, a kiadók Tom és Elizabeth Monteleone megkérdezték, hogy nyomtathatnának-e tőbb könyet hogy kielégítsék azon emberek ígényét akik leadták a rendelést...

Úgyhogy igent mondtam.

Ami azt jelenti, higy most még rendelhettek a A LITTLE GOLD BOOK OF GHASTLY STUFF dedikálatlan példányáiból. Ez történetek, versek, kritikák, beszédek és bevezetők gyűjteménye, melyeket én írtam. Körülbelül  25,000 szóból álll, egy Gahan Wilson borítóval, amely engem ábrázol, amint megtámadnak a rondák.

Rendelési részletek: http://www.borderlandspress.com/littlegold.html. Igen, a külföldi postaköltség ára kétszerese vagy négyszerese a könyv árának. Ijesztő. Sajnálom. 

Ha úgy gondoljátok, hogy szeretnétek egyet, akkor rendeljetek gyorsan. A könyveket most nyomtatják és nem kerülnek újból nyomtatásra miután elfogytak.

...

Végül, úgy tűnik, hogy a Barnes and Nobles Amerika szerte levesz 100 DC Comics képregényt a polcaikról (szószerint leveszik őket és visszaküldik őket a raktárakba az elkövetkezendő négy hónapban) válaszként arra a DC és Amazon.com közötti megállapodásra, miszerint az Amazon.com ezt a 100 képregényt digitális exklúzívverzióban teszik elérhetővé a Kindle Fire-en.

Megemlítettem ezt a Twitteren, mire sok furcsa utálkozó levél özönét zúdították rám. Íme egy udvarias példány:

Sosem hittem volna, hogy ezt nekem kell majd elmondanom Önnek, de a gyermekeim és számos barátom igazán nagyot csalódtak Önben. Nem hiszem el, hogy Ön cserbenhagyná a Sandman rejongókat azáltal, hogy engedi, hogy a DC/Warner Bros kizárólag a Kindle.ön adja ki az Ön könyveit és nem pedig minden e-olvasón.

nagyon izgatott voltam amikor meghallottam, hogy a  Sandman kijön e-könyként, de összetört a szívem, amikor bejelentették, hogy a gyerekeim és az én e-olvasóinkon nem lesz rajta.

Köszönöm.

Azon tűnődöm, hogy az emberek miért feltételezik, hogy nekem, Alan Moore-nak vagy Frank Millernek bármi bele szólásunk is lenne a DC Comics's marketing döntéseibe. Azt hiszik, hogy valaki a DC-nél felhív minket és az engedélyünket kéri az ilyesféle üzletek meghozatala előtt, vagy higy bármiféle hatalmunk lenne ezt megakadályozni? Amikor először hallottam erről az exkluzivitásról, akkor annyiról tudtam, hogy Barnes and Noble dolgozóknak le kell venniük 100 képregényt a polcokról.

Szerintem elég nyilvánvaló, hogy miért csinálja ezt a Barnes and Noble. Azért, hogy megfélelmitsék a többi kiadót, hogy és tisztázzák, hogy nem tolerálnak semmiféle exkluzivitást az Amazonnal. De a Borders halálát követően, Amerika egyetlen hatalmas tégla és malter üzletláncaként nagyon könnyű visszaélni a Barnes and Noble pozíciójával. Remélem, hogy ez tárgyaló taktika, mert máskülönben rosszat tesz a digitális és egyéb formátumú választéknak szerte a világon. (Reklámozta a Fire-t, reklámozta, hogy a  DC alap képregényei ott kaphatóak, illetve reklámozta azt, hogy már nincsenek többé a Barnes and Nobles-ban, oly módon, hogy ez az Amazon-t bizonyára a legboldogabb céggé teszi ma reggel.)

Van egy gyönyörű bőrkötéses  Amerikai Istenek és Anansi Fiúk kiadás ami  csak a Barnes and Noble-ban kapható. Utálnám, ha ezeket bosszúból az Amazon see this considered justification by Amazon for removing those books from the Kindle.

Ennek a jó oldala, hogy remélem ez azt jelenti, hogy a helyi képregényboltok (http://comicshoplocator.com/ for your nearest) feltöltik a raktáraikat belőlük és több példányt adnak el abból a 100 képregényből, amik a listán szerepelnek.

Ha bármi több újsággal szolgálhatok ezügyben, akkor írok majd róluk. Máskülönben csak várok és visszaemlékezem arra, hogy milyen sokáig tartott és milyen sok erőfeszítésbe került, hogy a könyvesboltokba kerülhessenek ezek a könyvek;  és azon szomorkodom, hogy most már nincsenek ott és tudom, hogy ez nem az ott dolgozók hibája, akik levették őket a polcról (vagy akiknek el kell magyarázni a vásárlóknak, hogy nem árulják már őket, de megrendelhetőek a Barnes and Noble honlapról).

..

Jó. Akkor most megyek dolgozni.

Mostanában a Tumnlr-rel kísérletezgetem. Jó móka. http://neil-gaiman.tumblr.com/

FIGYELMEZTETÉS: NEM BIZTONSÁGOS MUNKA KÖZBEN, KÍVÉVE, HA MÚZEUMBAN DOLGOZTOK ÉS LE VANNAK KAPCSOLVA A BIZTONSÁGI KAMERÁK

Helló világ.

Mot épp Bostonban vagyok, valójában Cambridge-ben, aholis dolgozom.  Steven Bogart rendezővel, egy csodálatos fiatal színészekből álló csapattal és  Stephin Merritt-tel egy színházi előadást hozunk létre a Grand Guignol-ról, a párizsi horror színházról, amely a 20. század korai éveiben játszódik.  Egy templom alagsorában vagyunk és egy kicsit aggódom  hogy kihallatszanak az utcára a sikolyok és üvöltések, illetve a hangok amint az emberek megtörnek kínzások közepette adnak ki. De ha így is van, akkor sem tűnik úgy, mintha bátkit zavarna. 

Egy filmkészítő, Jessica Fox felveszi a készülődésünket. Egy pár nappal ezelőtt egy közelben lévő temetőbe mentünk és felvettünk az All Hallow's Read promóciós videóját. (Hogy mi is az? itt mindent megtudhattok: http://www.allhallowsread.com/) Imádom a színészeket. Ők azok, akik boldogan feláldozzák a 10 percnyi szünetüket azért, hogy meggyilkolásszák egymást egy temetőben valaki más klipjének a hátterében.

Tegnap reggel Amandát és engem meghívtak a  Museum of Fine Arts (Szépművészeti Múzeum) DEGAS ÉS A MEZTELENSÉG kiállítására. Amanda adta a hangját a hangos tárlatvezetéshez, amelyet iPhone-okon lehet meghallgatni a kiállításon barangolva. Ez azért esett így, mert a) Amandának gyönyörű a beszédhangja b) mert tapasztolatból tud beszélni a meztelenségről. Magán tárlatvezetésben volt részünk. Amanda hozott magával krétát és papírt mert adódott egy ötlete.

"Arra gondolotam, hogy levetkőznék a meztelen alakokat ábrázoló Degas képek előtt és Neil pedig lerajzolna" - mondta Amanda a múzeumosoknak a tárlatvezetés kezdetekor.

Megtárgyalták és úgy döntöttek, hogy ezzel nincs semmi baj egész addig, ameddig a biztonsági kamerák ki vannak kapcsolva. Majd ezután rájöttek, hogy ezt nem tudják megtenni, úgyhogy egy ideküldtek, hogy aggasson kávés pharakat a biztonsági kamerák lencséjére abban a bizonyos teremben. És én megrajzoltam a meztelen Amandát krétával 10 perc alatt. Ezután taxiba ültem és átmentem a WBUR Boston-ba, hogy felvegyem az anyagot, amit a THIS AMERICAN LIFE-nak készítek a Kalandokról és hogy miért nincs ilyenekben részem.

Ira Glass volt a vonal másik végén. Bemutatkozott. "Milyen volt a napod?" -kérdezte. Elmondtam neki. Egy pillanatra elnémult.  "Te most hazudsz?" -kérdezte, mire én azt válaszoltam, hogy nem.

A THIS AMERICAN LIFE  adást most hétvégén sugározzák. A téma: KALANDOK.

Folytatása következik a a következő blogbejegyzésben...

Nem csak a korrektúrázást halogatván...

Jó reggelt.


Boldog Betiltott Könyvek Hetét!

Csendes, szürke szombat van. Mindenki elment valamit csinálni: csak én vagyok itthon meg a kutyák. t

Csütörtökön átjött Sharon és Bill Stiteler came over. Megnéztük a méhkasokat és megetettük a őket. Jelenleg 6 méhkasunk van - két olasz (fantasztikusan teljesítenek mindenki máséhoz képest a késői kezdés és pocsék és után), két Carniolan (jól vannak) és két orosz méhkas (az egyik lehet hogy nem él túl még gey enyhe telet sem, a másiknak elég szilárd esélyei vannak). Visszajöttünk a házba.

Sharon Stiteler érdekes hangokat kezdett hallatni. Normál esetben, amikor Sharon ezt teszi, az azt jelenti, hogy valami izgalamasat vett észre, amely általában madarakhoz köthető. 

És ez így is volt.

Egy sólyom leszedett egy piros hasú fakopáncsot  az egyik madáretetőmről és a ház előtt eszegette.

Íme a fotó, melyet a sólyomról készítettem. Sharon az egész történetet elmeséli a blogján sok -sok képpel és magyarázattal többek között, illetve azt is leírja, hogy honnan tudtam, hogy a sólyom egy hölgyemény volt: http://www.birdchick.com/wp/2011/09/merlin-vs-red-bellied-woodpecker/

Tegnap úgy döntöttem, hogy kihozok egy kis méhviaszt a garázsban lévő húsleveses vödrökből.  Harmadik vagy negyedik nekifutásra sikerült is rájönnöm, hogy hogy is kell ezt csinálni, de most van egy pités tepsinyi tiszta, tökéletes, vaj-sárga méhviaszom és legközelebb már tudni fogom, hogy hogyan kell ezt rendesen megoldani.

Persze, fogalmam sincs mit csináljak a viasszal. De legalább nem lesz kidobva.

Ma korrektúrázom. Hamarosan megjelenik a Borderland Press The Little Gold Book Of Ghastly Stuff  -ja és tegnap éjjel küldték át a pdf file-okat emailen. Nagyon édes kis gyűjtemény, majdnem teljesen a múlt évtizedből: két vers, négy történet (benne a legelső alkalommal nyomtatásban a teljes változata a legelső  publikált novellámnak, a "Featherquest"-nek, amely 1984-ben jelent meg, félbevágva és soha többé nem kiadva. De ne tessék annyira izgatottnak lenni: nem valami jó), két maradék, négy cikk, egy pár beszéd, néhány könyv kritika meg ilyesmik. Múlt héten dedikáltam 500 limitált példányt. Ezután a Borderlands rájött, hogy túl sokan rendeltek dedikált példányt és megkértek, hogy beleegyeznék-e túllépjék a péládnyszámot és eladjanak néhány dedikálatlan, számozatlan példányt hogy boldoggá tegyék azokat, akik rendeltek belőle, és én igent mondtam.  

A dedikálatlan példányok még nem fogytak el, habár  valószínűleg nagyon hamar el fognak kelni miután ezt a blogot feltöltöm. Ebz csak egyszer lesz kiadva, úgyhogy ha szeretnétek egy példányt, akkor irány a  http://www.borderlandspress.com/littlegold.html és rendeljetek egyet most. Egész bizarr, hogy többe kerül elpostázni külföldre, mint a könyv maga  (négyszer annyi, ha Fedex-szel szeretnétek elküldetni külföldre).

Nem szeretek korrektúrázni.

Pedig most folytatnom kell.

De mielőtt ezt tenném, íme egy Bill Stiteler film rólam, amit lerázom a méheket a mézről Csütörtökön. 


The Vanishing Bee Trick Bill Stiteler-től a Vimeo-n.


És most be kell csuknom az internetes ablakokat, úgyhogy....

Íme egy link az Írók Társasága honlapjához, amely elmagyarázza, hogy mi is az a novella tweet dolog amin épp ügyködnek, amiben én is részt veszek: http://www.societyofauthors.org/soa-news/society-authors-launch-short-story-tweet-thon-soatale. Írtam valamit, ami egy blog bejegyzés kellett volna legyen itt, a Guardian-nek és lelkiismeret furdalásom lett miatta, de gyanítottam, hogy több Radio 4 hallgatót elérek vele. Íme a link ahol arról beszélek, hogy miért szeretem a novellákat:

http://www.guardian.co.uk/books/booksblog/2011/sep/16/neil-gaiman-tweetathon-society-of-authors-radio-four

A CBLDF elkezdte az ezéves tagsági toborzását néhány fantasztikus adományozási lehetőséggel. Vegyétek meg a tagsági díjat $25-ért, ami által bejuttok a CBLDF rendezvényire és amivel segítetek finanszírozni a Szólás Szabadságot a képregényekben. Ezévben még olyanokat is felajánlanak, mint például ebéd híres  és fontos képregényesekkel, portfolió szemle, és egyebek.  (A velem való közös ebéd New Yorkban már elkelt. Kettő ebéd még hátra van...) Részletek itt: http://cbldf.org/homepage/be-counted/


P Craig Russell írt egy blogot a Sandman 50 megalkotásáról: http://www.artofpcraigrussell.com/?p=588

Ezek a kedvenc képeim az Atlantic -ból amely New York-ot ábrázolja az 1940-es években. Színesek, ami valahogy az egészet megváltoztatja. http://www.theatlantic.com/national/archive/2011/09/in-the-throes-of-creation-color-photos-of-new-york-in-the-1940s/244498/#slide1

Amanda Palmer az  USA Today-jel beszélget az Evelyn Evelyn képregényéről, while Cynthia Von Buhler elmagyarázza és bemutatja a művészi módszereit.

Múlt héten találkoztam Torival LA-ben egy csodás boldog-szomorú, vörös boros beszélgetős estén és adott nekem egy példányt a az új CD- jéből a Night of Hunters-ből. Ez lett az egyik kedvencem Tori dolgai közül az elmúlt évtizedben - Túl sokszor hallgatom. Kísérteties. A kislánya, az én tündér keresztlányom, Tash is énekel néhány számban, ami nagyon rosszul is elsülhetett volna, de nem így lett. Íme a link egy Torival készült interjúhoz az egyik új számhoz készült klippel (amelyben láthatjátok azt a házat, ahol Az Anansi Boys nagy részét írtam és ahol befejeztem az Amerikai Isteneket és láthatjátok benne Tash-t is).

...

És végül, mint bárki, aki ma járt a Google-on észrevehette  (játszottatok a Google Doodle-lel? Nem? Gyorsan. Menjetek és and firkáljatok vele) Ma lenne Jim Henson's szülinapja.

(Már sok megtiszteltetés ért az életemben, de nem hiszem, hogy van bármi, amire büszkébb lennék, mint erre.

Becsszó.)

És íme a videó a kérdéses Firkáról...

Oké. Eljött a korrektúra ideje. Kívánjatok szerencsét.