Blogger Layouts

Saturday, December 31, 2011

Az Újévi Kívánágom



Kívánom, hogy az elkövetkezendő évetel varázslattal, álmokkal és jófajta őrültségekkel legyen tele. Remélem, hogy remek könyveket olvastok majd és megcsókoltok valakit, aki csodálatonak tart titeket. Ne felejtsetek művészetet létrehozni -- írjatok, rajzoljatok, építsetek, énekeljetek vagy éljetel úgy, ahogyan csak ti tudtok.  Remélem, hogy valamikor a jövő évben meglepetét okoztok önmagatoknak. 


...Remélem csodálatos évetek lesz, amelyet veszélyesen és megbotránkoztatóan álmodtok majd meg; amikor valami olyat hoztok létre, amely egész addig nem létezett; amikor szeretve lesztek és lesznek olyan emberek akiket viszont szerethettek. És legfőként (mert szerintem több góság és bölcsesség kéne legyen most a világan) remélem, hogy bölcsek lesztek mikor arra van szükség, és jóságosak minden pillanatban. 

Erre az évre, a kívánságom mindannyiunknak pici és egyszerű.

Ez az.

Remélem, hogy az elkövetkezendő évben elköettek majd hibákat.

Mert ha hibáztok, akkor új dolgokat hoztok létre, új dolgokat próbáltok ki, tanultok, éltek és feszegetitek a határaitokat. Megváltoztatjátok önmagatokat és a világotokat. Olyan dolgokat tesztek, amelyeket eddig még soha és legfőképp, Tesztek Valamit. 

Ez a kívánágom Nektek, mindannyiunknak  és magamnak. Kövessetek el új hibákat. Pompás, csodálatos hibákat. Olyan hibákat, amelyeket még senki sem követett el ezelőtt. Ne akadj meg, ne állj le, ne aggódj, hogy valami nem eléggé jó vagy nem elég tökétetes bármi is legyen az: művézet, szeretet, munka, család vagy élet.

Bármi is legyen az amitől félsz, tedd meg. 

Köved el a hibáidat jövőre és örökké

Szilveszterkor

Hogy történt ez? Már egy hete, hogy megígértem, hogy holnap blogolok.  Írtam egy esszét, egy novellát, ydneybe utaztam, felolvastam egy vonós kvartett kíséretében, de nem írtam blogot. És most a melbourni Rovolt színfalai mögött ülök, készülvén a nagy Szilveszteri maszkabálra. Hiányzott a blogom. De, amig van wireless addig remény is van és írni is tudok.  


Sok érdekes és codálatos dolog történt mialatt nem blogoltam. Például, Tom Stoppard idézett tőlem.


Az  A Study in Sherlock-ban lévő "A Case of Death and Honey"  történetemről  és a hamarosan megjelenő Jonathan Strahan által szerkezdett Az év legjobb Sci-fi és fantasy antológia 6. kötetéről írtak a Tor.com weboldalon olyanokat, melyek nagyon boldoggá tettek. A novella írás nagyon olyan, mint Don Marquis jellemzése a vers írásról: mintha rózsa szirmokat hajítanánk a Grand Canyon-ba, a becsapódásra várva. ormális esetben, csend van. Úgyhogy még egy pici reakció is jó dolog a novellának életet adó írónak. Niall Alexander cikkjét elolvashatjátok a Tor.com-on: http://www.tor.com/blogs/2011/12/the-adventure-of-the-devils-foot-neil-gaiman-and-the-great-detective.


 Klinger fantasztikus négy kötetes Annotated Sandman-jének első kötete egy pár héten belül jelenik meg: comes out in a couple of week. Foglaljatok le magatoknak egy példányt a helyi képregény vagy könyvesboltban. 









Íme egy  szuper cikk  Allegra Rosenberg-ről, aki a  Time Lord Rock -ot csinálja Chicago-ban. Tizenhat éves, bár én azt mondtam, hogy tizenöt, amikor bemutattam a szinpadon a Not My Job kvíz során a "Wait Wait Don't Tell Me"-n.


A Wait Wait interjút itt hallgathatjátok meg: http://www.npr.org/2011/12/24/144146842/author-neil-gaiman-plays-not-my-job. (Itt el is olvashatjátok. De inkább hallgassátok meg.) 

 M. John Harrison's Viriconium sorozata elérhető a Neil Gaiman Presents-en csodálatos hangoskönyv formájában.  Erről egy egész blognejegyzést szeretnék írni az elkövetkezendő pár napban. Úgyhogy egyelőre menjetek és fedezzétek fel ha szeretnétek: www.audible.com/pd?asin=B006L88VMY&source_code=NGAOR0002WS101911
...


Fantasztikusan éreztem magam a FourPlay String Quartet-tel Sydneyben néhány nappal ezelőtt. Hazarepültem és egyenesen a Melbourne Városi Könyvtárba mentem, ahol Amanda és én felolovastunk (én) és énekeltünk (ő). A Twitteren jelentettük be, hogy oda megyünk mielőtt felszállt a gépem és körülbelül négyszáz ember jött el.


A Melbourne Városi Könyvtár csodálatos. Van zongorájuk, illetve olyan kedves és kreatív könyvtárosaik, hogy magammal akartam őket vinni az útra. Mi lennénk a Neil Gaiman és az utazó könytárosok.


Imádom ezt a képet magamról, amint becsukott szemmel hallgatom ahogy Amanda zenél:


...


Képekről beszélvén...





Azt írja,
Évente több ezer képet készítek. Ígyhét amikor nemrég megkérdezték, hogy melyik volt a személyes kedvencem 2011-ben, nehéz volt válaszolnom. De egy pár nap gondolkodás után az egyik szinte rámvetette magát.
11-11-11-én Jason Webley concert dokumentáltam a seattle-i The Moore-ban. Itt csíptem el a fentebb említett pillanatot. Webley épp a szeretet értékeiről beszélt, mialatt a mögötte ülő Neil Gaiman és Amanda Palmer őt hallgatja. 
Egy szerelmi történet, amely  Jason Webley arcára kiülő valódi boldogsággal kezdődik, amint felnéz a fényekre, megosztvén az örömét a közönséggel. Számomra Amanda Palmer testesíti meg a közönséget . Nyugodt, figyelmes, jól érzi magát. Neil Gaiman pedig kerekké teszi a történetet, amint teljes imádattal a feleségére néz, és mosolyával csupán annyir mond: "Szeretlek". 
Annyi meghittség mutatkozk meg a képen, hogy olyan érzésem volt, mintha kukkoló lettem volna a fotó utomunkálata során; mintha berontottam volna egy privát partira. Valójában emlékeztetnek kelltt magamat, hogy a képet egy nyílt eseményen kaptam le.  Ezért ez a kedvenc fotóm 2011-ben. Arra késztet, hogy megcsókoljam a feleségem, valami jó zenét játstak és az élet pici dolgaiban leljek örömet.


...


Az Újévi üzenetekről... Írnom kell ma egyet Melbourne-ben ma estére miután ezt a blogot befejezet. 


Olyan jónak kell lennie, mint amilyeneket ezen a blogon írtam az elmúlt évek során. Normális esetben nem állok meg és gondolkozom. Csupán leírom, hogy mit szeretnék az elkövetkezendő évben, remélvén, hogy mások is szeretnék ezeket a dolgokat.


Valaki az egyik ilyen üzenetet poszterré változtatta:





És íme egy pár Újévi üzenet keveréke, amelyet Bostonban mondtam el két évvel ezelőtt...


Friday, December 9, 2011

Szülinapi Kívánságok

Vége a turnénak.

Csodálatos volt és egyre csak jobb és jobb lett. Vancouver fantasztikus, Portland csodálatos volt. Seattle majdnem annyira csodálatos volt, mint Portland, de ez volt az egyetlen olyan állomás a turnén, amikor többnyire nem új dolgokat olvastam fel, webcastongeltük.






Elnéztem a Flickr-re, hogy találjak egy képet magamról a tegnap esti Seattle-i műsorból - Amanda meglepetésként a színpadon elénekelte a "Take Back Your Mink"-et, egy kicsi, jól megkoreografált börleszk csapattal kíséretben. Ezután egy szülinapi tortával ajándékozott meg. De erről még nincsenek fent képek, úgyhogy ime egy kép amelyet valaki Vancouver-ben készített rólam. A portland-i és a  seattle-i műsorok le lettek filmezve. Mindegyik show fel lett véve. A Kickstartereseknek készítünk egy tripla lemezes CD-t a turnéról. Digitálisan is le lehet majd tölteni. Még nem tudom, hogy hogy lesz kiadva az utolsó két show, vagy hogy mi lesz belőle a vágás után.

Ma van a szülinapom. 51 éves vagyok. Még nem atudom felfogni ezt a számot.

Annyira ijesztően felnőttnek hangzik. Tudom, hogy hihetetlenül szerencsés vagyok: vannak olyanok akiket szeretek és akik viszont szeretnek, és azzal keresem a kenyerem, hogy olyan művészetet hozok létre, amit imádok csinálni. Nem tudom mi többre vágyhatnék. Megértek a szülinapi kívánságaim.

Köszönöm mindannyiótoknak. Nagyon hálás vagyok.