Múlt héten Amandának és nekem egy esküvő szerű bulink volt Skye-ban, ahonnan Amanda családjának nagyrésze származik. A bulit főleg azért tartottuk, hogy a két család megismerhesse egymást. Mindannyian nagyon messziről jöttek, nagyon meghatódtunk és teljesen le voltunk nyűgözve. Csak család, semmi barátok (kivéve Sxip Shirey és zenekara, a Luminescent Orchestrii többi tagja, hiszen ők voltak az "esküvői" zenekar). A buli -ban volt, ahol mind az emberek és az étkek csodásak voltak.
Nagy boldogsággal néztem amint Amanda fehér szakálas, skót szoknyás rokonai találkoznak az én Észek-londoni zsidó rokonaimmal. Egyszer csak Amandát és engem székestül felemeltek a levegőbe és egy zsidó szokás szerint széktáncoltunk, mialatt skót dudások zenéltek. Nem hiszem hogy ez megtörtént már valaha az emberiség történelmében (A skót dudás Hugh volt, Amanda unokatestvére)
Gyanítom, hogy a család mindkét ága kicsit őrültek vél minket, de boldogan jártak kedvébe őrültségünknek és Amandával ennek roppantul örülünk.
(Íme egy fotó, melyet unokatestvérem, Elaine készített. Az igazi esküvői képeket készítette).
Azoknak akik számon tartják: ez volt a harmadik esküvőnk: az első egy művészi flashmob volt, amellyel Amanda lepett meg New Orleansban, a második pedig az igazi esküvő volt Január 2-án. Azt hiszem egy darabig ennyi elég, de szóba jött már, hogy tartunk egy bulit a barátoknak ami akár még be is következhet...Amanda, Holly, Maddy és én egy bérelt házban száltunk meg Edinburgh-ben. Én épp írok és behozom a lemaradást emailek terén, Amanda is emailezik, illetve az következő pár évét tervezgeti. Ezen kívül sok Edinburgh Fringe előadásra járunk.
(Eddig a kedvencem a sok közül a -je és legszuperebb változata, amit az elmúlt 28 évben láttam. Holly és Maddy imádták a The Damsel in Shining Armour-t. Maddy kérte, hogy említsem meg mennyire nagyon tetszett neki a Sunday in the Park With George.)
Amandával társ szerkesztettük a skót Big Issue Fringe mellékletét. Régi barátokkal készítettünk interjúkat (én Iain Banks-szel beszélgettem - ez az interjú van a The Big Issue-ban Anglia szerte-- Amanda Margaret Cho-val beszélgetett, Dillie Keane-nel pedig mindketten beszélgettünk), és ajánlgattunk mindenfélét. Íme a link az én Könyv Fesztiválozós dolgaimhoz. ). És itt van Amandáé (az én alkalmankénti megjegyzéseimmel) még több színházas/vígjátékos/zenés dolgokhoz .
Egész jól állok - az elmúlt pár napban írtam illetve egy nagyon rövid novellát tegnap a the Guardian-nek, ezenkívül dolgozom egy hosszabb irományon is - de kezdem komolyan gondolni, hogy visszovonulok az emailezéstől. Nem tudok lépést tartani a beérkezett levelek mennyiségével, és egy hosszú, egész napos emailezgetések után úgy érzem, mintha egész nap dolgoztam volna, pedig nem is.
Sóhaj. és morgás.
Imádom a lányaimmal töltött időt. Hiányoznak a kutyák és a méhek. Majdnem bűntudatom lett, amikor meghallottam hogy a mézünk és a táblás mézeslépünk zsinórban a negyedik alkalommal megkapták a kék szalagot a vásáron: bűntudat amiatt, hogy nem voltam ott és hogy Lorraine-nak kellett kiszednie a mézet és és levágni a lépet.
...
Ezt a kedves némafilmet torontói gyerekek készítették, valószínűleg ezzel neveztek be a 90 Second Newbery díjra. A díjról itt olvashattok: http://jameskennedy.com/90-second-newbery/ a nevezési határidő meg lett hosszabbítva október 17-ig...
No comments:
Post a Comment