Itthon vagyok.
Ha kimegyek a házból olyan mintha a világ egy sütő lenne tele leves-szerű levegővel és csipkedő bogarakkal, ígyhát amilyen sok időt csak lehet a házban töltök. Elmentem egyet sétálni és mire olyan messzire kerültem a háztól, hogy a kutyák önfeledten ugrálhassanak rájöttem, hogy be kellett volna fújnom magam rovarirtóval.
Íme egy fotó pár órával ezelőttről amikor épp azt kívántam, hogy bárcsak befújtam volna magam bogár irtóval.
A múlt hét vége felé a térképre néztem és rájöttem, hogy Burlington Ma. a Lexington Ma. melletti város. Izgatott mosolyra fakadtam, mivel szombaton Lexingtonban alszom Amanda családi házában és nem sokkal azelőtt tudtam meg, hogy Burlingtonban meg lesz egy konvenció tele régi jóbarátokkal. 7 percnyi kocsi autótnyira tőlünk. Üzentem is azon barátaimnak, akikről tudtam, hogy jelenésük lesz ott- John Clute és Liz Hand, Ellen Kushner és Delia Sherman, Geoff Ryman és Peter Straub -- és megkérdeztem, hogy mikor lenne alkalmas bekukkantanom.
Peter Straub visszaírt és azt mondta, hogy a 11-12 számára kilőve, mivel a Shirley Jackson Díjátadón lesz.
Ez imerősen csengett. Felmentem a netre és utánanéztem. Igen, voltam már jelölve Shirley Jackson Díjra. Valójában 2-re is, a STORIES-ért a Legjobb Gyűjtemény- és a "The Truth Is A Cave In The Black Mountains"-ért a Legjobb Novella kategóriában.
A Shirley Jackson díjakat a "a pszichológiai thriller, horror, és sötét fantasy irodalmában elért kíváló eredményekért" adják. (.)
(Shirley Jackson csodás író volt. Már párszor beszéltem róla a blogon. Ha még nem olvastátok a We Have Always Lived in the Castle vagy a The Haunting of Hill House vagy bármelyik novelláját (a leghíresebb a "The Lottery" bár számomra a leghíresebb az "One Ordinary Day With Peanuts") akkor valami fantasztikus dologról maradtatok le. Habár nyugodtan tegyétek, ha épp ehez szottyan kedvetek. Végülis több mint 21 történet létezik.)
El voltam ragadtatva amikor bejelentették a Shirley Jackson Díj jelöléseket, de ez már több hónapja történt így elfeledkeztem róla hogy mikor és hol lesz a díjkiosztó.
Tehát dilemmában voltam. Nem voltam tisztában a protokollal - menjek a díjkiosztóra akkor is ha nem megyek a konvencióra, csupán beugranék hogy bemutassak egy pár jóbarátot Amandának illetve találkozzam olyan emberekkel, akiket már rég nem láttam...? Vagy csak találkozzam a barátaimmal. Fogalmam sem volt. Még sosem voltam olyan konvención, amin nem volt jelenésem. Úgy tünnék mintha visszautasítanám a díjakat ha nem megyek? De vajon beengednek-e, ha szeretnék menni?
Végül, meghozták a döntést helyettem.
Megérkeztem, megölelgettem John Clute-ot és Peter Straub-ot és Geoff Ryman-t (és Samuel R Delany-t és John Crowley-t és Ellen Datlow-t és jaj még oly sok embert), és azonnal kaptam 2 bevésett követ, pont jó formája és mérete van egy Lottó Nyertes megdobálásához. Mindkét vésés szerint Shirley Jackson Díj - jelölt voltam, és azt mondták, hogy biztosan meg voltam híva és igenis ott a helyem.
Követtem John Clute a díjátadó helységbe. Vele, Amandával és Maria Headley-vel ültem egy asztalnál (valaki adott nekem egy névtáblát, melyen az ált, hogy MR AMANDA F PALMER. Így, hogy már volt névtáblám megnyugodtam és nem éreztem úgy, mintha nem is lettem volna ott igazából a konvención.)
Megnéztem a jelöltek listáját, elgondolkodtam és kényelmesen hátradőltem a székemben tudván, hogy nem fogok nyerni így biztosan nem kell aggódnom a beszédek miatt...
És ekkor a STORIES megnyerte a Legjobb Antológia díját. És épp amikor felocsúdtam, a "The Truth Is A Cave In The Black Mountains" pedig megnyerte a Legjobb Novellának járó díjat. Szóval beszédeket mondtam, és sok képet készíttek rólam. Mindeközben azt kívántam, hogy bárcsak megborotválkoztam volna a fotók kedvéért (elég hiú vagyok hozzá hogy megtettem volna, ha azt gondoltam volna hogy bármi esélye is van annak hogy nyerek), egy szó mint száz, csodás meglepetés volt, olyan mint amikor az ember kap egy extra szülinapot. 12 órával ezelőtt nem is tudtam, hogy lesz egy díjátadó ceremónia, és most 2 díj birtokába kerültem. Amandának mosolyából látszott, hogy csodásan érezte magát, és hogy büszke volt a férjére.
(Ez az egész valószínűtlen élmény annyira sokkal szuperebb volt annál, mintha emailben vagy smsben értesítettek volna arról, hogy nyertem.)
Megölelgettem Caitlin R Kiernan-t. Találkozhattam Kestrell-el, akinek Delirium szemei vannak (ami dokumentálva van: ) ami még tökéletesebbé tette ezt a napot.
Amúgy a papírkötéses STORIES épp most jött ki az USA-ban. Sok csodálatos, mindenfajta történet van benne pompás írók hadától. Meg kéne vennetek. Épp most nyert egy díjat.
Nagyon elégedett és büszke voltam - "The Truth Is A Cave in the Black Mountains..." már két-, a Legjobb Novellának járó díjat nyert. A Locus Díjat (A Locus olvasónak szavazatai által) és a Shirley Jackson Díjat (a Shirley Jackson díjakról zsűri dönt). Itt lehet ingyen elolvasni a "The Truth is a Cave..."-et:
És ekkor elmentem vacsorázni a sok sok régi baráttal a pub-ba és boldog voltam.
A konvenció után Amandával elindultunk Cambridge-be, a Harvard Square-en kószáltunk, ahol az utcán dinnyét ettünk és egy élő szobrot bámultunk. Lefotózott minket egy pasas és megemlítette, hogy hamarosan indult a Bastille Napi Pincér Verseny. Ekkor taxiba pattantam, elmentem a reptérre és hazarepültem.
...
Szeptemberben végre eljutok New Orleans-ba és nagyon szeretnék elmenni a The Green Goddess-be hiszen Őn olyan nagyon dícsérte. Meggyőztem anyukámat és a kollégáit, hogy próbáljuk ki, hiszen a titkos jelszó által szuper különleges nassban lesz részünk. Úgyhogy azon tűnődtem, hogy a) a Meze of Destruction kód még mindig érvényes-e és b) hogyan kell kiejteni a Meze szót? Méj-zéj vagy me-zi vagy ...?
Köszönettel,
Rachel
Még mindig érvényes. Ha a New orleans-i The Green Goddess-ben esztek, kérjetek Mezze of Destruction-t. Ha a pincér azt válaszolja, hogy már nem aktuális, akkor kérjétek meg, hogy érdeklődje meg a séftől, Christől ( a séf). Ez a kód arra, hogy Neil Küldött.
A Mezze szó kiejtése a legközelebb a 'Mezéj'-hez áll de már vagy tucat különféle módon hallottam úgyhogy ne edd magad rajta.
Kedves Gaiman Úr,
A Google+-szal kapcsolatban, igaza van; béta verzióban fut és azt hiszem hogy most nem olyan embereket céloznának meg vele, mint Ön, de később jobb lesz. Más hírességek is hasonló panaszoknak adtak hangot. Szerintem talán a Google+ még nem áll készen az olyan emberekre mint Ön, akik temérdek követőt vonzanak az oldalra de nem nagyon morfondíroznak ezen vagy nem személyesen kezelik azt.
Sajnálom, hogy sokan azt mondták Önnek, hogy "Rosszul Csinálja" amikor a tényleges válasz közelebb áll a Ez Most Nem az Ön Világ-ához, ami véleményem szerint az esetek majdnem 100%-ban sokkal pontosabb és ésszerűbb megfogalmazás "Rosszul Csináljá"-nál.
Azok akik azt mondják, hogy "Ez nem olyan mint a Facebook, hanem olyan mint a Twitter!" tévednek. Igazából nem olyan mint bármelyik. Ha egy általános rövid tájékoztató jellegű szöveget szeretnénk írni, akkor olyan mint a Twitter. Ha nyilvános közönségnek szeretnénk blogot írni, akkor olyan mint egy blog szolgáltató. Ha zárt közönségnek szeretnénk blogot írni, akkor olyan mint a Livejournal. Ha online beszélgetést szeretnénk kezdeményezni csupán 4 résztvevővel, akkor olyan mint az emailezés. És ha intimebb közösségeket szeretnénk felépíteni és megosztani illetve olyanokkal kommunikálni akiket ismerünk, akkor olyan mint amit a Facebook állít önmagáról, dehát valóban nem olyan. Nincs olyan, hogy "ez olyan mint ez meg az és rosszul használod", viszont rengeteg lesz az össze-vissza hadonászás a felhasználók körében addig, amig rá nem jönnek, hogy hogy lehet segíteni a kezdeti hadonászáson. Ez a fejlesztő munkája. Az, hogy segítsenek az embereknek hatékonyabban és hatásosabban használni a cuccaikat és azért vannak a béta tesztelők, hogy elmondják, hogyan lehet sikeresen használni, nem pedig sikeresnek lenni benne
Remélem, hogy egy éven belül ismét látom majd Önt a Google+-on, amikora végre sokkal kezelhetőbbé teszik az oldal funkcionalítását az olyanoknak, mint Ön.
Ölelettel,
Rowan
Ez lenyűgözően ésszerű volt.
Jason Nelsontől:
Íme egy remek és furcsa digitális költészeti játék (javított verzióban), az Ön prózája általt inspirált címmel Kérem ossza meg követői légiójával.
"scrape scraperteeth"
(elnézést az újraküldésért, de az előző verzió rossz, rossz, rossz volt de most már furcsán és remekül szól)
Kedves Gaiman Úr,
A Google+-szal kapcsolatban, igaza van; béta verzióban fut és azt hiszem hogy most nem olyan embereket céloznának meg vele, mint Ön, de később jobb lesz. Más hírességek is hasonló panaszoknak adtak hangot. Szerintem talán a Google+ még nem áll készen az olyan emberekre mint Ön, akik temérdek követőt vonzanak az oldalra de nem nagyon morfondíroznak ezen vagy nem személyesen kezelik azt.
Sajnálom, hogy sokan azt mondták Önnek, hogy "Rosszul Csinálja" amikor a tényleges válasz közelebb áll a Ez Most Nem az Ön Világ-ához, ami véleményem szerint az esetek majdnem 100%-ban sokkal pontosabb és ésszerűbb megfogalmazás "Rosszul Csináljá"-nál.
Azok akik azt mondják, hogy "Ez nem olyan mint a Facebook, hanem olyan mint a Twitter!" tévednek. Igazából nem olyan mint bármelyik. Ha egy általános rövid tájékoztató jellegű szöveget szeretnénk írni, akkor olyan mint a Twitter. Ha nyilvános közönségnek szeretnénk blogot írni, akkor olyan mint egy blog szolgáltató. Ha zárt közönségnek szeretnénk blogot írni, akkor olyan mint a Livejournal. Ha online beszélgetést szeretnénk kezdeményezni csupán 4 résztvevővel, akkor olyan mint az emailezés. És ha intimebb közösségeket szeretnénk felépíteni és megosztani illetve olyanokkal kommunikálni akiket ismerünk, akkor olyan mint amit a Facebook állít önmagáról, dehát valóban nem olyan. Nincs olyan, hogy "ez olyan mint ez meg az és rosszul használod", viszont rengeteg lesz az össze-vissza hadonászás a felhasználók körében addig, amig rá nem jönnek, hogy hogy lehet segíteni a kezdeti hadonászáson. Ez a fejlesztő munkája. Az, hogy segítsenek az embereknek hatékonyabban és hatásosabban használni a cuccaikat és azért vannak a béta tesztelők, hogy elmondják, hogyan lehet sikeresen használni, nem pedig sikeresnek lenni benne
Remélem, hogy egy éven belül ismét látom majd Önt a Google+-on, amikora végre sokkal kezelhetőbbé teszik az oldal funkcionalítását az olyanoknak, mint Ön.
Ölelettel,
Rowan
Ez lenyűgözően ésszerű volt.
Jason Nelsontől:
Íme egy remek és furcsa digitális költészeti játék (javított verzióban), az Ön prózája általt inspirált címmel Kérem ossza meg követői légiójával.
"scrape scraperteeth"
(elnézést az újraküldésért, de az előző verzió rossz, rossz, rossz volt de most már furcsán és remekül szól)
Megosztva. Tessék. Most. Iszkiri. .
No comments:
Post a Comment