Írtam egy listát azon fontos dolgokról, amelykről blogolni szeretnék aztán elfelejtettem. Többnyire azért, mert semmi sem lehet fontosabb minthogy feleségemmel töltsek egy maréknyi szabadnapot. Amikor volt időm relaxálásra akkor blogolás helyet fantáziálgattam és azokat jegyeztem le.
De most hív a blog...
Megpróbálom leírni a legfotosabb dolgokat.
...
Csatlakoztam a Google+ és eldöntöttem hogy még nem akarok egy másik közösségi oldalt.
A Twittert szeretem. A Facebookot tolerálom. A Google+ úgy tűnik (nekem) mintha a kettő furcsa keveréke lenne. Nagyon irritálónak és zavarónak találtam azt, hogy folyamatosan értesítést kaptam arról hogy 500 ember akiket nem ismerek az ismeretségi körébe vett, vagy arról hogy sok más ember akiket szintén nem ismerek megemlített. Nem tudtam kikapcsolni ezt az értesítési opciót (vagy megtalálni a barátaimat azon ember áradat között amely a köreibe vett). Amikor emiatt enyhén felmordultam (egyetértvén Warren Ellis-szel, hogy nem találni azokat a barátokat, akiket valójában a köreinkbe szeretnék venni a sok ezer ember között akik viszont minket bevettek) egy pár százan elmagyarázták, hogy rosszul csinálom.
Ezek a "Rosszul Csinálod" üzenetek voltak azok, amik kiborították a bilit. Véleményem szerint a jó közösségi háló jele az, hogy vagy könnyedén és tisztán hajtja végre azt amiért létre lett hozva, vagy hogy elég flexibilis ahoz, hogy azt tedd vele amit akarsz. Az pedig, hogy folyamatosan azt mondogatták nekem, hogy "úgy próbálod használni mint a Facebook-ot, pedig igazából ez olyan mint a Twitter!" csak nosztalgikus vágyódással töltött el a Twitter iránt. És miután a Twitter még mindig rendelkezésemre áll, töröltem a Google+ profilomat, érezvén, hogy per pillanat nincs szükségem sem egy másik idő rablóra, egy másik helyre amit csekkolnom kell, sem pedig egy másik dolgra, ami eltereli a figyelmemet a munkáról vagy az életről.
(Ha törlitek a Google+ profilotokat, akkor a Google+ segítőkész figyelmeztetőket küld minden egyes alkalommal, amikor valaki betesz a körébe vagy megemlít, még akkor is, ha előtte kikapcsoltatok minden "Email Figyelmeztetés" opciót. Ezen könnyen segíthettek, ha felfedezitek azt a "leiratkozás" gombot az emailek alján, ami nem látszódik, ha a telefonotokra érkezik az üzenet. Nem kéne arra kényszerednünk, hogy le kelljen iratkoznunk valami olyasmiről, amire fel sem iratkoztunk.)
Na mindegy. A legjobbakat kívánom a Google+-nak. Kábé egy év múlva megint lecsekkolom, ha akkor még mindig neten leszek vagy hamarabb, hogyha úgy alakítják a dolgokat, hogy anélkül nem tudok blogolni. Lehet, hogy végül kitűnő Közösségi Háló lesz. Még mindig Béta verzióban fut, és a legtöbb felhasználónak nem lesz hatalmas instant áradatú követője (körözője?)
Szóval, búcsút intettem ennek a közösségi hálónak.
Viszont megismerkedtem a Turntable.fm-mel. Ez egy egy olyan szolgáltatás (sajna csak az USA-ban), amin keresztül egy virtuális szobában Dj-skedhettek vagy más szobákhoz csatlakozhattok. Rajtatok kívül egyszerre 4 másik ember DJ-skedhet, megosztván a Turntable széleskörű adatbázisából leszedett vagy letöltött zenéket. , főleg amikor eldöntöttem, hogy több élő szavas cuccnak kéne mennie, és talán az emberek még csípnék is, így létrehoztam a -t. Néha-néha beugrottam és csak költészetet játszottam. El voltam ragadtatva attól, hogy mások is játszanak költészetet.
...
Forgalomba hozták a The Nerdist Podcast-et:
Íme a link a belépéshez:
Chris és én Craig Fergusonról és a késő esti cset showkról beszélgetünk. A Doctor Who-ról beszélgetünk. John Hodgmanről, a különleges világnézetéről és az ijesztő bajszáról beszélgetünk. És a végén az írásról beszélgetünk valamint arról, hogy hogyan kell írni. Szerintem elég jó lett.
Leadták a rádióban a vettek fel. Itt van, ha még nem hallottátok:
Rengeteg olyan videot is találhattok itt ami nem került be az adásba:
...
Múlt vasárnap levezettem Madisonba, hogy egy bejelentetlen és remélem relatíve váratlan megjelenést tegyek a Discworld konvención. Majdnem 2 óra hosszát beszélgethettem a színpadon Terry Pratchettel az ELVESZETT PRÓFÉCIÁKról. Ezen kifogást felhasználva több időt tölthettem Terryvel a fórum előtt, közben és után. De ez egyben azt is jelentette, hogy a beszélgetés és a rendelkezésünkre álló korlátozott idő az ELVESZETT PRÓFÉCIÁK fórumot sokkal "igazibbá" tette (minden tekintetben) a normális fórumoknál. Nem szedegettünk elő jól begyakorolt anekdótákat vagy próbáltuk boldoggá tenni a közönséget. Csupán két régi jó barát csevegett valamiről, amit 20 évvel ezelőtt hoztak létre és emlékeztették egymást olyan dolgokra, melyeket már rég elfeledtek. Valamint elénekeltünk egy They Might Be Giants dalt, a "Shoehorn With Teeth-t" és még emlékeztünk is a szavak nagyrészére.
Íme egy kép a fórumról, melyet csentem el.
És íme egy fotó Terryről, rólam és a szárnyas Emily Whittenről (A NADWcon elnöke). Éppen a bámulatos harisnyájára mutatok.
...
Elképesztően büszke vagyok egy az általam írt nagyon fiatal olvasóknak szánt könyvre, amiről Adam Rex épp egy képeket fest. Adam blogján még többet megtudhattok erről: . Az első befejezett festmény a Moby étkezdét ábrázolja. Hősünk háttal nekünk ül a kép jobb alsó sarkában.
Ajjaj. Sok a bors a levegőben...
...
És végül, ezt épp most kaptam J. Michael Straczynskitől.... ugyan feltette a szöveget a Facebookjára, de engedélyével bemásolom ide, így a Facebookon kívül is van hová linkelni, többet megtudni a könyvról, illetve feliratkozni rá, mielött mind elfogy.
Tiéd a pálya, Joe:
...
Itt Terry és én épp beballagunk az ELVESZETT PRÓFÉCIÁK fórumra és meglepetést okozván ezzel egy jópár embert:
(Köszönet a fotósoknak)
...
Elképesztően büszke vagyok egy az általam írt nagyon fiatal olvasóknak szánt könyvre, amiről Adam Rex épp egy képeket fest. Adam blogján még többet megtudhattok erről: . Az első befejezett festmény a Moby étkezdét ábrázolja. Hősünk háttal nekünk ül a kép jobb alsó sarkában.
Ajjaj. Sok a bors a levegőben...
...
És végül, ezt épp most kaptam J. Michael Straczynskitől.... ugyan feltette a szöveget a Facebookjára, de engedélyével bemásolom ide, így a Facebookon kívül is van hová linkelni, többet megtudni a könyvról, illetve feliratkozni rá, mielött mind elfogy.
Tiéd a pálya, Joe:
Nem kell elmesélnem, hogy ki is Harlan Ellison, vagy hogy ő írta a sci fi televízózás történetének jópár legtermékenyebb epizódját. Forgatókönyvei, mint például az 'The Outer Limits', a Star Trek, az Alkony Zóna, számtalan díjat nyertek és a műfaj sarkköveként tartják őket számon.
Régebben megneszeltem, hogy a Publishing 180 egy szigorúan bizalmas projekten dolgozott, Harlan forgatókönyveivel kapcsolarban. A Publishing 180 adja ki a Babylon 5 forgatókönyveket, Harlan irományait is felhasználván ezen sorozatkoz. (Fontos megjegyzés: Nincs tulajdonomban a P180 egy része sem, és nem kapok semmiféle pénzügyi ellenszolgáltatást a projekttől. Kizárólag rajongó- és csodálóként veszek részt benne.) Most ezen könyv előzetes példányát tartom a kezemben és figyelmeztetni akartam mindenkit mert hogy barátaim, ez aztán igazán különleges.
A könyv címe BRAIN MOVIES (AGY FILMEK), amely Harlan "Soldier", és "Demon With a Glass Hand" forgatökönyveit a THE OUTER LIMITS-ből, a "Paladin of the Lost Hour”-t és a“Crazy as a Soup Sandwich” -et az ALKONY ZÓNÁ-ból, a “Memo from Purgatory”-t az ALFRED HITCHCOCK BEMUTATJÁ-ból, a “The Face of Helen Bournouw”-t tartalmazza, valamint Harlan már-már legendás, a BABYLON 5-be érkező írókhoz szóló nyilatkozatát arról, hogy hogyan lehet jó sci-fit írni. (A Paladin és a Demon forgatókönyvei elnyerték a rangos Writers Guild Díjat.)
Sok esetben a könyv mind a forgatókönyvet és az azzal való bánásmódot
tartalmazza. Ezzel a studión kívül szinte soha sem találkozhatunk. A legfantasztikusabb az egészben pedig az, hogy a könyv nem csak Harlan HITCHCOCK epizódjának forgatókönyvét is tartalmazza, hanem egy korábbi vázlatot is amely tele van Harlan kézzel írt kommentárjaival és változtatásaival.
Amikor levetítenek egy epizódot, nem láthatjuk az író elméjét működés közben, nincs lehetőségünk megtapasztalni azt a pillanatot, amikor az író elhatározta hogy ebbe nem pedig abba az irányba viszi el a dialógust vagy egy jelenetet vagy hogy hogyan tökéletesít egy szófordulatot az utolsó pillanatban. Csupán a kész termék áll rendelkezésünkre. A kézzel írott, kommentárokkal teletűzdelt vázlat hozzáadásával a kreatív folyamat közvetlen a szemünk előtt zajlik. Elmondhatatlanul ritha az a lehetőség, hogy betekintést nyerhessünk az író elméjébe.
A legjobb az egészben az az, hogy ezek nem a forgatókönyv újragépelt változatai, hanem gondosan szekennelt reprodukciói az ERDETI FORGATÓKÖNYVEKNEK, pont úgy, ahogy meg voltak írva.
És mi lehetne jobb a bimbózó sci-fi írónak annál hogy Harlan Ellison lebontja hogy hogy kell hatékonyan írni a műfajban, hogy kell elkerülni a különféle csapdákat és hogy lehet tökéletesíteni az írásukat?
A könyv értéke felbecsülhetetlen az írójelöltek, akadémikusok, gyüjtők, rajongók, és egyszerű sci-fi nézők számára. Ez nem csupán forgatókönyvek gyűjteménye, hanem a történelem egy fontos darabja.
Amikor meghallottam, hogy Harlan beleteszi a B5 nyilatkozatot (melynek címe "Az Ijesztő Lista, Hogy Mit Ne Tegyünk Amikor A Babylon 5-nek Írunk), felajánlottam, hogy írok egy bevezetőt a könyvhöz, "Varázylat Érintlse" címmen. Ez a bevezető is a könyben van. Végül, talán a legszuperebb info következik. A B5 anyag hozzáadása miatt, limitált számban kiadnak olyan példányokat, amelyek duplán dedikálva vannak Harlan és én általam. Egyetlen előzetes kivétellel, ez az EGYETLEN alkalom, hogy Harlan és én együtt dedikáltunk bármit. Soha ezelőtt nem dedikáltunk együtt egy kiadásban lévő könyvet. Amint elfogynak a szignózott példányok... örökre elfogytak.
Mivel a Publishing 180 egy butik kiadó, általában nem adnak ki informácoót a tervben lévő könyveikről egészen a kiadás előtti pillanatig. De ez a könyv annyira fontos és különleges. hogy megkérdeztem, felhívhatom-e a nagy eseményre a a B5- és a Harlan Ellison rajongók figyelmét. Ezáltal csökkentjük annak a veszélyét, hogy elmulasszuk az esélyt az egyik duplán dedikált példány megszerzésére.
A könyv a következő pár hónapban kerül forgalomba - azt hiszem 20-a körül, és azok akik rajta vannak a B5 levelezési istán, azok automatikusan megkapják a bejeélentést - bár én biztos felteszem ide az infot abban a másodpercben. ahogy online elérhető lesz. Ha biztosra szeretnél menni hogy véletlenül se maradj le róla, akkor itt tudsz feliratkozni:
...
Épp most vettem észre, hogy nem jegyeztem le ide mindent. Úgy tűnik, hogy él egy új, jelenleg névtelen macska a házamban. A következő blogomban elmesélem a történetet.
Majdnem elfelejtettem, azoknak akik eddig eljutottak - Steve Cleff művész készített rólam egy protrét a CBLDF javára. Az aukcióból már csak pár óra van hátra.
Majdnem elfelejtettem, azoknak akik eddig eljutottak - Steve Cleff művész készített rólam egy protrét a CBLDF javára. Az aukcióból már csak pár óra van hátra.
No comments:
Post a Comment