Az edinburgh-i a naplóm mozgalmasra, de azét többnyire jópofára sikeredett. Nem láttam annyi műsort az elmúlt pár hétben mint amennyit szerettem volna, de többet írtam mint amennyire számítottam, és több könyvet dedikáltam mint amennyit hittem hogy dedikálni fogok, ami boldoggá tette az embereket, úgyhogy működött a dolog.
Ma este van Amanda koncertje a HMV Picturehouse-ban, ahol az új zenekara debütál (unokatestvérével, Hugh-val a skótdudással és egy dudás szekcióval egyetemben) és én meg próbálom eldönteni, hogy mit olvassak fel Vendég Előadóként. Azt hiszem egy új mű lesz az, mégpedig a "Rhyme Maidens", amit még sosem olvastam fel közönség előtt.
Egy nappal később - Ezt nem posztoltam időben: Valójában Amanda a hangpróbakor megkérdezte, hogy el szeretném-e énekelni "The Problem With Saints"-et , a 8in8 dalunkat. Ezt a számot már kétszer adtam elő itt - egyszer a Belt Up Theatre-ösökkel a késő esti felolvasóesten - habár akkor még néztem a dalszöveget - és másodszor amikor Jason Webley felhívott a színpadra a Forest Café koncertjén (). Kevésbé tűnt félelmetesnek a szinpadon csinálni mint máskülönben... A tegnap esti koncert lenyűgöző volt. Amanda összehozott egy új bandát, a "Grand Theft Orchestra"-t, és valami nagyon glam, csillogós és táncolósat próbál alkotni. Chris Cunningham barátom azt mondta, hogy "Olyan mint amikor David Bowie Hunky Doryból Ziggy Stardust-ra váltott". Azt is mondta, hogy ez volt a kedvence a sok Amanda-, illetve bármely egyéb koncert közül amit valaha látott. Nem hiszem hogy nekem ez a kedvemcem (túlságosan szeretem a vágyódó és furcsa dalokat), de kíváncsian várom, hogy milyen lesz amikor a banda még jobban összeszokik, amikor mégjobban ráéreznek az új dalok ízére és még többet játszák őket. Nagyon tetszett a csillámpor, a smink és a show - beleértve Amanda unokatestvérét, a skótdudás Hugh MacInnes-t.
Ma este Amanda Glasgow-ban játszik. Én itthon maradtam és áthívtam néhány írót italozni. Az élet szép...
...
Amikor a WITS-ben szerepeltem a Minneapolis Állami Rádioban, felvettem egy másik show-t a The Current-nek, a MÁR zenei csatornájának. Úgy volt, hogy ez egy fél órás rádió adás lesz, de körülbelül egy órát beszélgettünk. Miután kisétáltam azon sajnálkoztam, hogy milyen sokat ki kell majd vágjanak abból amiről beszélgettünk.
Nem vágtak ki semmit, inkábbmeghosszabbították a műsort.
Az oldalt megtalálhatjátok a -en, ahol meghallgathatjátok a műsort (és megnézhetitek azon zeneszámok klipjeit amiket én választottam).
A szerint ez a szőnyeg az új Gungahlin Állami Könyvtárban van az ausztráliai Canberrában: 
...
A múlt héten befejeztem kézzel írva, majd felolvastam egy pici késő-esti közönségnek egy pár órával később azt a történetet, amelyet Ray Bradbury-nek írtam.
Elküldtem Raynek begépelve 91. születésnapjára, ami hétfőn volt. Most még idegesebb vagyok mint amikor a késő-esti közönségnek olvastam fel, pedig már akkor is elképesztően ideges voltam.
Épp most hallottam, hogy tetszett neki, úgyhogy most elmondhatatlanul boldog vagyok
Az alábbi linkre kattintva meghallgathatjátok azt a beszélgetést, amelyet az Amerikai Istenekről folytattam a Guardian könyvklub számára John Mullen-nel az Edinburgh-i Könyvfesztiválon.
És végül, íme egy velem készített interjú ismét a Guardian számára, amelyet egy nagyon okos és fiatal riporter készített.
No comments:
Post a Comment