Hogy különböztessük meg a kutyáimat a vízben. Cabal így néz ki:
Míg Lola így néz ki:
vagy így.
Vagy így.
...
Ezeket a blogbejegyzéseket pontosan tíz évvel ezelőtt írtam:
2001 szeptember 11, kedd:
A New Yorki telefon vonalak nem csinálnak semmit és a mobil számok amiket már egy ideje tárcsázom süketek. Aggódom a barátaimért. A CNN-t nézem, félek.
írta Neil Gaiman d.e. 9:12-kor
Most kapcsoltam az amerikai BBC-re. Sok email érkezett barátoktól, melyben megírték, hogy élnek... Még sok ilyen levélre várok.
Úgy volt, hogy az Egyesült Királyságba megyek egy pár napon belül, hogy részt vegyek Douglas Adams temetői megemlékezésén, aztán az olaszországi Triesztbe utazom egy fesztiválra. Meglátjuk, hogy repülnek-e majd gépek..
írta by Neil Gaiman d.e. 10:24-kor
Ezt csináltam ma.
Felszedtem rengeteg elhullott napraforgót és a ház oldalához támasztottam őket, semmi különösebb oknál fogva, csak azért, mert szépen mutattak. Sütöttem egy kicsit. Megírtam egy film részletet. Felhívtam olyan barátokat, akikkel már rég nem beszéltem, csak azért hogy beköszönjek. Képtelen voltam senkit elérni New Yorkban telefonon. Sokan telefonáltak engem New Yorkból. Úgy döntöttem, hogy nem repülök Londonba szombaton. Megnéztem a dokumentum filmet a The Wicker Man DVD-n (ledöbbentem, hogy az a verzió amelyet évekkel ezelőtt vettem fel videóra a TV-ből hosszabb mint a mozi verzió és rövidebb mint a 99 perces 'bővített' változat). Elolvastam egy könyvet a commedia dell'arte Lazzijáról (komédia gyakorlatok és üzletág), egy olyan fucsa elmélet félével hogy metafórát alkothatnak. Kitakarítottam a macskaalmot. Aggódtam az utolsó pár new yorki barátomért akik felől még nem hallottam. Felolvastam Maddy-nek a Vándorló Palota mai fejezetét. Adakoztam a Vörös Kersztnek az Amazonon. Megtanítottam Maddy-t számos kártya trükkre.
Próbálok normálisságra törekedre.
Rosszabbul is el lehet tölteni egy napot.
írta Neil Gaiman éjjel 1:16-kor
Néhány nappal később az AmericanGods.com New Yorkban lévő szerverei, amelyken a blog is található volt vírusosak lettek. Így a blog tetején lévő bejegyzés 1a i bejegyzés volt, amely így fejeződött be,
Hogyha New York környékén vagytok, akkor találkozunk holnap a World Trade Centre-ben lévő Bordersben holnap. A Libretto jól működik, de ha még van is ennek az átkozottnak még van is igazi aposztrófja, én nem találom. Úgyhogy ezt használom.
Az Ameikai Istenek túrné a World Trade Centre-ben kezdődött és ez volt az utolsó alkalom, hogy bárki is dedikált abban a boltban.
Furcsa némelyik régi bejegyzést olvasván visszaemlékezni:
és egy pár nappal később....
És egy email érkezik a GYIK szekcióba egy szívből jövő kéréssel:
Megpróbálná a celeb státuszát kihasználván megakadályozni az amerikai muszlimok ellen elkövetett erőszakot? Biztos vagyok benne, és nagyon jó lenne ha más híres ember is felszólalna ezen tettek ellen...
Nos, persze, ha bármilyen jót is tehetek vele. Azok akik erőszakosan lépnek fel a Muszlimok vagy Arab felmenőkkel rendelkező amerikaiak ellen valószínúleg nem olvassák ezt a blogot. (és figyelembe véve, hogy az első áldozat egy amerikai 'busszúja' által, egy szkíta volt (Pundzsábi, és mint szkíta, nyilvánvalóan nem az Iszlám követője), akit egy arizonai lőtt le. Nem gondolom, hogy sokat segítene, ha elmagyaráznák, hogy például a Talibán nem képviselik jobban az Iszlámot mint ahogy Torquemada és bandája képviselte a kereszténységet vagy a Náci párt a neo-pogányságot. Az arizónaiak akik megölték a szkítét észrevettek egy szakállas férfit turbánnal a fején és azt gondolták, hogy az úriember elkövette azt a bűnt, hogy barna bőrű és külföldi. És ez elég volt nekik.
(Magam részéről, azt kívánom bércsak újra elolvasnák az emberek a Sandman 50. számát, RADMAN-t és az ifrit fejezetet az Amerikai Istenekből.)
írta Neil Gaiman éjjel 12:33-kor
és végül 2001 szeptember 23-a Trieszt, Olaszország...
Egész nap esett -- szürke és ködös minden. Tegnap szintén az esőben átsétáltunk az Egyenlőség Terén és azon kaptuk magunkat, hogy nem túl meggyőző jelmezű zsonglőröket és társaikat nézzük. Valamint egy csapat környező falvakbeli történelmi időket idéző öltözékbe bújt embert, Olyasmit viseltek amit mások manapság már nem, olyan fegyverrel a kezükben, amik másokank nem voltak. Valamiféle reneszánszt fesztivál lehetett. Az egész átkozott világ. Nem mintha bántam volna; semmi sem vidít fel jobban, minth a páncélzatot viselők látványa.
A Maximilian otthonába vezető útón az eső egy száraz helységbe kényszerített bennünket, ami éppenséggel egy Robert Capa fotókiállítás helyszíne volt: lenyűgöző képek a spanyol civil háborúról, a második világháborúról, az 1938-as japán-kínai háborúról. Azon kaptam magam, hogy harcok, sérült civilek, és olyan emberek képeit nézem, akiknek a világa szétmorzsolódott és megsemmisült mindennemű irónia nélkül. Ezek az emberek mi voltunk. Bármelyik oldalon is álltak. Ők mi voltunk, és a képek olyan igaz és közvetlenséggel bírtak amit egészen mostanáig el sem tudtam volna képzelni.
2001 szeptember 14-e, két bejegyzés:
Érkezett egy levél a GYIK szekcióba nagyon értelmesen megmagyarázva azt, hogy az AMERIKAI ISTENEK okozta a World Trade Centre-rel történt katasztrófát. A levél Jerry Falwell újkeletű kommentárjának idézésével kezdődött, Részben az abortusz támogatóit terheli a feleősség, mivel Istent nem lehet kigúnyolni És azzal, hogy elpusztítunk 40 millió kicsi ártatlan babát, felbőszítjük Istent. Hiszem, hogy a pogányok, az abortuszt támogatók, a feministák, a melegek és a lezbikusok azok akik aktívan próbálnak egy alternatív életstílust létrehozni, az ACLU-t, a People for the American Way-t -- mindenki aki megpróbálta világiassá tenni Amerikát - az arcukba mutatok és azt mondom nekik 'Ti tettétek ezt lehetővé.' Ezután elmagyarázta, hogy az olvasó sokat elolvasott az Amerikai Istenekből mielőtt rájött, hogy ennek a könyvnek még az olvasása is démon-bálványimádás, és elégette a példányát. Azt is akarta tudni az illető, hogy most boldog vagyok-e?
Gondolom arra célzott az illető, hogy Isten épphogy tolerája a pogányokat, Lezbikusokat, az ACLU-t, stb, de az Amerikai Istenek publikálásával Istennél betelt a pohár.
Gondolom arra célzott az illető, hogy Isten épphogy tolerája a pogányokat, Lezbikusokat, az ACLU-t, stb, de az Amerikai Istenek publikálásával Istennél betelt a pohár.
Ilesszetek be ide egy képet az íróról, amint rázza a fejét és visszamegy dolgozni.
...
Sok szép levelet kapok mindenféle vallásos vagy szektás embertől akik szeretnek könyveket olvasni, és akik helytelenítik mind Falwell úrat, mind pedig az imént említett levelezőt. Miközben nem vettem komolyabban mint az American Family Association (Amerikai Család Egyesület) Sandman "bojkottját" (mintha Donald Wildmon és az emberei, egyáltalán megvették volna a Sandmant). Ehelyett tanulságkét fogtam fel, emlékeztető gyanánt: egész addig amig tudod, hogy kit akar Isten, hogy utálj és bánts, bármi amit teszel indokolt.
Abbot Arnold az Albigensi Keresztes Hadjáratának egy sora (ha jól emlékszem 1210 körülből) még mindig fel-felbukkan póló mintaként. The Albigensi Keresztes Hadjárat egy belső francia keresztes hadjárat volt az eretnekség felszámolásának érdekében. Amikor Arnoldot megérdezték, hogyan tudják majd megkülönböztetni a csapatok az eretnekeket a hívőktől Beziers városában, csupán annyit válaszolt, hogy "Öljétek meg mindet. Isten felismeri a sajátjait."és egy pár nappal később....
És egy email érkezik a GYIK szekcióba egy szívből jövő kéréssel:
Megpróbálná a celeb státuszát kihasználván megakadályozni az amerikai muszlimok ellen elkövetett erőszakot? Biztos vagyok benne, és nagyon jó lenne ha más híres ember is felszólalna ezen tettek ellen...
Nos, persze, ha bármilyen jót is tehetek vele. Azok akik erőszakosan lépnek fel a Muszlimok vagy Arab felmenőkkel rendelkező amerikaiak ellen valószínúleg nem olvassák ezt a blogot. (és figyelembe véve, hogy az első áldozat egy amerikai 'busszúja' által, egy szkíta volt (Pundzsábi, és mint szkíta, nyilvánvalóan nem az Iszlám követője), akit egy arizonai lőtt le. Nem gondolom, hogy sokat segítene, ha elmagyaráznák, hogy például a Talibán nem képviselik jobban az Iszlámot mint ahogy Torquemada és bandája képviselte a kereszténységet vagy a Náci párt a neo-pogányságot. Az arizónaiak akik megölték a szkítét észrevettek egy szakállas férfit turbánnal a fején és azt gondolták, hogy az úriember elkövette azt a bűnt, hogy barna bőrű és külföldi. És ez elég volt nekik.
(Magam részéről, azt kívánom bércsak újra elolvasnák az emberek a Sandman 50. számát, RADMAN-t és az ifrit fejezetet az Amerikai Istenekből.)
írta Neil Gaiman éjjel 12:33-kor
és végül 2001 szeptember 23-a Trieszt, Olaszország...
Egész nap esett -- szürke és ködös minden. Tegnap szintén az esőben átsétáltunk az Egyenlőség Terén és azon kaptuk magunkat, hogy nem túl meggyőző jelmezű zsonglőröket és társaikat nézzük. Valamint egy csapat környező falvakbeli történelmi időket idéző öltözékbe bújt embert, Olyasmit viseltek amit mások manapság már nem, olyan fegyverrel a kezükben, amik másokank nem voltak. Valamiféle reneszánszt fesztivál lehetett. Az egész átkozott világ. Nem mintha bántam volna; semmi sem vidít fel jobban, minth a páncélzatot viselők látványa.
A Maximilian otthonába vezető útón az eső egy száraz helységbe kényszerített bennünket, ami éppenséggel egy Robert Capa fotókiállítás helyszíne volt: lenyűgöző képek a spanyol civil háborúról, a második világháborúról, az 1938-as japán-kínai háborúról. Azon kaptam magam, hogy harcok, sérült civilek, és olyan emberek képeit nézem, akiknek a világa szétmorzsolódott és megsemmisült mindennemű irónia nélkül. Ezek az emberek mi voltunk. Bármelyik oldalon is álltak. Ők mi voltunk, és a képek olyan igaz és közvetlenséggel bírtak amit egészen mostanáig el sem tudtam volna képzelni.
Épp most gépelem be a Fortunately, The Milk-et, egy nagyon butus gyerek könyvet, amelyet Dave McKean illusztál majd (és megígértette velem, hogy ezután a következő közös prodzsektünk nagyon sötét lesz és nagyon felnőttes). Tegnap befejeztem az írását, felhívtam Dave-et és felolvastam neki. Eredetileg a The Day I Swapped My Dad For Two Goldfish, hosszúságú lett volna, de végül körülbelül négy-ötször hosszabb lett.
No comments:
Post a Comment