Boldog !
Csendes, szürke szombat van. Mindenki elment valamit csinálni: csak én vagyok itthon meg a kutyák. t
Csütörtökön átjött Sharon és Bill Stiteler came over. Megnéztük a méhkasokat és megetettük a őket. Jelenleg 6 méhkasunk van - két olasz (fantasztikusan teljesítenek mindenki máséhoz képest a késői kezdés és pocsék és után), két Carniolan (jól vannak) és két orosz méhkas (az egyik lehet hogy nem él túl még gey enyhe telet sem, a másiknak elég szilárd esélyei vannak). Visszajöttünk a házba.
Sharon Stiteler érdekes hangokat kezdett hallatni. Normál esetben, amikor Sharon ezt teszi, az azt jelenti, hogy valami izgalamasat vett észre, amely általában madarakhoz köthető.
És ez így is volt.
Egy sólyom leszedett egy piros hasú fakopáncsot az egyik madáretetőmről és a ház előtt eszegette.
Tegnap úgy döntöttem, hogy kihozok egy kis méhviaszt a garázsban lévő húsleveses vödrökből. Harmadik vagy negyedik nekifutásra sikerült is rájönnöm, hogy hogy is kell ezt csinálni, de most van egy pités tepsinyi tiszta, tökéletes, vaj-sárga méhviaszom és legközelebb már tudni fogom, hogy hogyan kell ezt rendesen megoldani.
Persze, fogalmam sincs mit csináljak a viasszal. De legalább nem lesz kidobva.
Ma korrektúrázom. Hamarosan megjelenik a Borderland Press -ja és tegnap éjjel küldték át a pdf file-okat emailen. Nagyon édes kis gyűjtemény, majdnem teljesen a múlt évtizedből: két vers, négy történet (benne a legelső alkalommal nyomtatásban a teljes változata a legelső publikált novellámnak, a "Featherquest"-nek, amely 1984-ben jelent meg, félbevágva és soha többé nem kiadva. De ne tessék annyira izgatottnak lenni: nem valami jó), két maradék, négy cikk, egy pár beszéd, néhány könyv kritika meg ilyesmik. Múlt héten dedikáltam 500 limitált példányt. Ezután a Borderlands rájött, hogy túl sokan rendeltek dedikált példányt és megkértek, hogy beleegyeznék-e túllépjék a péládnyszámot és eladjanak néhány dedikálatlan, számozatlan példányt hogy boldoggá tegyék azokat, akik rendeltek belőle, és én igent mondtam.
A dedikálatlan példányok még nem fogytak el, habár valószínűleg nagyon hamar el fognak kelni miután ezt a blogot feltöltöm. Ebz csak egyszer lesz kiadva, úgyhogy ha szeretnétek egy példányt, akkor irány a és rendeljetek egyet most. Egész bizarr, hogy többe kerül elpostázni külföldre, mint a könyv maga (négyszer annyi, ha Fedex-szel szeretnétek elküldetni külföldre).
Nem szeretek korrektúrázni.
Pedig most folytatnom kell.
De mielőtt ezt tenném, íme egy Bill Stiteler film rólam, amit lerázom a méheket a mézről Csütörtökön.
The Vanishing Bee Trick Bill Stiteler-től a Vimeo-n.
És most be kell csuknom az internetes ablakokat, úgyhogy....
Íme egy link az Írók Társasága honlapjához, amely elmagyarázza, hogy mi is az a novella tweet dolog amin épp ügyködnek, amiben én is részt veszek: . Írtam valamit, ami egy blog bejegyzés kellett volna legyen itt, a Guardian-nek és lelkiismeret furdalásom lett miatta, de gyanítottam, hogy több Radio 4 hallgatót elérek vele. Íme a link ahol arról beszélek, hogy miért szeretem a novellákat:
A CBLDF elkezdte az ezéves tagsági toborzását néhány fantasztikus adományozási lehetőséggel. Vegyétek meg a tagsági díjat $25-ért, ami által bejuttok a CBLDF rendezvényire és amivel segítetek finanszírozni a Szólás Szabadságot a képregényekben. Ezévben még olyanokat is felajánlanak, mint például ebéd híres és fontos képregényesekkel, portfolió szemle, és egyebek. (A velem való közös ebéd New Yorkban már elkelt. Kettő ebéd még hátra van...) Részletek itt:
P Craig Russell írt egy blogot a Sandman 50 megalkotásáról:
Ezek a kedvenc képeim az Atlantic -ból amely New York-ot ábrázolja az 1940-es években. Színesek, ami valahogy az egészet megváltoztatja.
Amanda Palmer az , while .
Múlt héten találkoztam Torival LA-ben egy csodás boldog-szomorú, vörös boros beszélgetős estén és adott nekem egy példányt a az új CD- jéből a -ből. Ez lett az egyik kedvencem Tori dolgai közül az elmúlt évtizedben - Túl sokszor hallgatom. Kísérteties. A kislánya, az én tündér keresztlányom, Tash is énekel néhány számban, ami nagyon rosszul is elsülhetett volna, de nem így lett. Íme a az egyik új számhoz készült klippel (amelyben láthatjátok azt a házat, ahol Az Anansi Boys nagy részét írtam és ahol befejeztem az Amerikai Isteneket és láthatjátok benne Tash-t is).
...
És végül, mint bárki, aki ma járt a Google-on észrevehette (játszottatok a Google Doodle-lel? Nem? Gyorsan. Menjetek és and firkáljatok vele) Ma lenne Jim Henson's szülinapja.
(Már sok megtiszteltetés ért az életemben, de nem hiszem, hogy van bármi, amire büszkébb lennék, mint erre.
Becsszó.)
És íme a videó a kérdéses Firkáról...
Oké. Eljött a korrektúra ideje. Kívánjatok szerencsét.
No comments:
Post a Comment